Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

Az iparfelügyeleti jelentésből nem derül ki, mi szerepel a gyáriparban, de a tendencia így is látható. A vas- és fémiparban 44%-kal, a gépiparban 29%-kal, a bőriparban 40%-kal, a vegyészeti üzemekben 28%-kal volt magasabb a foglalkoztatás.

33 Több mint 100 000 a bejelentett munkaerő-szükséglet országosan. A fővárosban a hatósági munkaközvetítés adatai szerint 1917-ben munkahelyi megbízás volt 40 292 és munkára jelentkezett 40 329, ebből a jelzett helyekre kiközvetítettek 23 464-et. A háború utolsó évében már 52 504 a munkahely és a jelentkezők száma 43 703, melyből kiközvetítettek 32 798-at. Az adatok szerint már több volt a munkahely, mint a jelentkezők száma, a közvetítés azonos az előző évivel, a munkára jelentkezők számában már a háború végén, a frontról hazatértek miatt némi emelkedés mutatkozott.

34 A budapesti munkásság létszámának növekedése egyben jelentőségét is fokozta. Míg a háború előtt a főváros munkaerőtartalékát a vidék adta, ez a lehetőség a háború alatt minimális, a férfilakosság nagy tömegének katonai szolgálata miatt. A katonai behívások miatt a férfi munkaerő korlátozott és azért fokozódik a női és fiatalkorú munkások bevonása a fővárosi iparba. Míg a háború előtt az egész munkáslétszám 22,8%-a volt a nő, 1917 végén 28,2%-a.

35 Figyelemreméltó a fiatalkorúak számának növekedése is az üzemekben, mind a fővárosban, mind még fokozottabban a környéken. 1916 1917 1918 2304 2976 2728 6488 4220 6856

36 2304 2976 2728 6488 A tőkések a hadifoglyok dolgoztatásával is igyekeztek sakkban tartani a munkásságot, amellett, hogy szükségük volt a hadifoglyok munkájára is. Budapesten a nagyiparban 6265, a kisiparban 380 hadifogoly dolgozott, mint ingyenmunkás, elsősorban a hadfelszerelési üzemekben.

37 A hadifoglyok alkalmazása olcsó munkaerőt jelentett és a velük való bánásmód tekintetében az üzemi parancsnokoknak szinte semmi korlátozása nem volt. Az előzőkből látszik, hogy a háború folyamán a koncentráció erősödött a fővárosban, ami azt jelentette, hogy a politikai súlya is fokozatosan nőtt a munkásságnak a háború folyamán, melyet az események igazoltak a későbbiek során. A budapesti munkásság helyzete a háború alatt A világháború súlyos helyzetbe hozta a dolgozó rétegeket. A felnőtt férfilakosság kétharmada, az egész lakosság egyhatoda katonai szolgálatot teljesített. A népfelkelő korhatárt 1915 tavaszán 18 éves kortól 50 éves korig állapították meg. Magyarországon a fegyveres erő tényleges állományában volt 1915. szeptember 1-én 1 663 509 fő. A népfölkelők szemléjén alkalmasnak találtak 1 205 267-et, a kiegészítő szemléken további 336 000, így 3 117 776 magyar honos állampolgárt lehetett katonai szolgálatra igénybe venni és ebből 532 000 állt még behívás előtt. A főváros férfilakosságát a hadi termelés érdekében az országos átlaghoz viszonyítva kevésbé érintette a frontszolgálat. Még nagyobb mérvű volt a felmentés az iparilag fejlettebb Ausztriában, ahol a férfilakosság 40%-a maradt meg polgári foglalkozásban, viszont Magyarországon csak 28%-a.

38 33 Szterényi—Ladányi : i. m. 197. o. 34 A m. állami munkaközvetítő hivatal jelentése az 1917—18. évi működéséről. Bp., 1919. 11. és 28. o. 85 Szterényi—Ladányi: i. m. 214. o. 38 Iparfelügyelő tevékenysége: i. m. 96. o. 37 Szterényi—Ladányi : i. m. 81. o. 38 OL. ME. Mtj. 1915. szept. 24. i. m. 176. és 180. o. 204