Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

ezúttal is igényt tart arra, hogy a paraszt-földesúri viszonyba felülről beleszóljon. A közbelépés nyilvánvalóan sürgőssé tette az új vizsgálatot, amely már július 10-én megkezdődött a pesti megyeházán. Az előzőknél jóval részletesebb, szélesebb körű, két napon át tartó vizsgálat során 21 tétényit hallgatott ki a négytagú bizottság, Beniczky István első alispán elnöklete alatt, Muslay Gábor pilisi járási szolgabíró, meg Záborszky Gábor és Balogh Mátyás esküdtek részvételével. A kihallgatottak közt első nap újból sorrakerült, mindjárt az elején, (1) Hams vegei Mihály községi bíró, (2) Tichy Pál és (3) König Péter esküdt, valamint (5) Eisenheck (itt Aiszenhek) György, akikkel már találkoztunk, közben (4) König József, majd (7) Müller (Miller) Ferenc, (8) Ramsperger Fidél és (9) Faigel (Faigl, Vajgl) Mátyás, (11) Tichy Jakab, (12) Kürthy János és (13) Fiala József uradalmi vadász. Másnap, július 11-én a vizsgálat folytatódván Hladek János tétényi jegyző, nótárius kezdte a sort (14), utána (15) Hidegh János kisbíró, subjudex, majd (16) Nagymihály Balázs, az uraság szolgája, (17) Knop Ádám jobbágy felesége: Katalin, (18) Imperi József kerékgyártó, (19) Paumon Márton mezőőr, az előző évi subjudex, (20) Burmon Jakab kőműves és végezetül (21) Praun János szegényebb sorsú házas zsellér egyszer már kihallgatott, Katalin nevű felesége. Első benyomásunk, ha e hosszú sor vallomásról készült és a vizsgáló bizottság négy tagja által ünnepélyesen pecséttel, aláírással záradékolt latin jegyzőkönyvet kézbe vesszük,

8 nyilván az, amelyet készítői Pozsonyban kelteni kívántak: hogy itt nagy buzgalommal, körültekintő figyelemmel és fáradhatatlan készséggel igyekeztek a felsőbb parancsnak eleget téve az igazságot kinyomozni. Aki azonban jobban utána néz a dolognak, az egy idő múlva gyanítani kezdi, hogy itt egy kissé amolyan tetszetős, megrendezett látványosságról van szó, amely jól mutathat fölfelé, de amelynek igazi célja a nemesi megyének lényegében véve a földesurat védelmező álláspontját megfelelő formában alátámasztani és felső beavatkozásoktól mentesíteni. Nézzük csak meg közelebbről ezt az eljárást és ezt a névsort. Ha az alispán és társa valóban a teljes igazságot kívánták volna földeríteni, akkor alighanem helyesebb lett volna ismét Téténybe kiszállniuk, ahol mindjárt a helyszínen nézhetnek utána minden új névnek és mozzanatnak. Ehelyett ők berendeltek Pestre 21 embert, mintha előre pontosan tudták volna, hogy kire lesz és kire nem lesz szükségük. De hogy ezt mily kevéssé tudták előre, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy szigorú hangon kezdtek vallatni egy sor olyan parasztot, akiről percek alatt kiderült, hogy a tulajdonképpeni zendülés idején nem is volt odahaza a faluban. Müller Ferenc kijelentette, hogy mit sem tud a történtekről, mert délben feleségestől kiment lányának kistétényi szőlejébe. Ramsperger Fidél ugyancsak Kistétényben járt egy Demeter nevű rác szőlősgazdánál, napszám-járandóságát behajtani. Silinger József és Tichy János szőleikben jártak aznap délután, Kürty János a földeken és a Duna mellett sétálgatott (in campos et penes Danubium obambulabam), Hladek János nótárius meg egyenesen a káplánnal (cum capellano aulico) rándult ki a szigetre. Imperi József szintén a szigeten járt a káplánnal, végül Burmon Jakab Ordason volt aznap feleségével együtt. Ezeket mint bizonyítható „alibiket" láthatólag a vizsgáló bizottság is szó nélkül tudomásul vette, bár nyilván jól ismerte azt a tendenciát, hogy utólag, egyenként, lehetőleg mindenki távol van a veszedelmes tömegjelenettől. A 15 új beidézett közül tehát 8 csak a töltelék szerepét játszotta az eljárásban, pusztán a számot növelte a nagyobb körültekintés látszata kedvéért. Amikor viszont König József és mások vallomásából kiderült, hogy a tiszttartói ház és a tömlöc megrohanását megelőző békésebb, tárgyalni és kérni próbáló akcióban a meg nem idézett Fogelsperger János György, Praun Mátyás és mások is részt vettek, ez láthatólag egyáltalán nem érdekelte a bizottságot. Ezek vallomása nyilván csak újabb kínos részletekkel szolgálhatott volna a földesúr és fiai provokatív, erőszakos, támadó fellépéséről. Holott a megyei urak szemmel láthatólag ennek inkább ellenkezőjét akarták az ügybe belekonstruálni: azt, hogy itt (mint Rudnyánszky beadványa állíthatta) előre megszervezett, kitervelt, nyíltan a földesúr és főleg fiai életére törő, elszánt merényletről van szó, az utóbbiak részéről pedig pusztán jogos önvédelemről. A vizsgálók minden beidézettnek (az urasági vadászt és inast kivéve) azonnal e nem éppen elfogulatlan kérdést szegezték neki (az utóbb alibit bizonyítóknak is !) : „Miféle okod volt 8 Pest m. It. Miscellanea politica 1766—3/e. Az aláírás 1766. július 16-án a kisgyűlés napján kelt. 8 Tanulmányok Budapest múltjából 113