Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

akkora lázadásra és zendülésre, hogy mind férfiak, mind nők egybegyűjtött sokaságával megrohanjátok Tétényben a tiszttartó házát és kezet emeljetek tekintetes Rudnyánszky József tanácsos úr fiaira?"

9 Viszont nem idézték újra maguk elé azt a Konrád Jakabot, akit a földesúr mindjárt a legelején pisztollyal fenyegetett, majd önkényesen tömlöcbe vetett. Nem hallgatták ki, elég feltűnő módon, azt a Knop Ádámot, akit kérlelő szavai közben bottal ütlegeltek az if jurák, de persze becitálták a feleségét, Knop Ádámnét, mert az ura védelmében, annak bántalmazásán felindulva a nekilendült tömeg első sorában rohant rá a Rudnyánszkyakra és az urasági szolgákkal vívott csetepaté során meg is sebesült. Az új tanúk közül igazában Fiala József uradalmi vadásznak és Nagymihály Balázs urasági inasnak jutott főszerep, a többi csak körítés volt mellettük. Az ő dolguk volt a küzdelemben részt vetteket megnevezni és méginkább valószínűsíteni, hogy Tétényben indokolatlan és veszedelmes paraszti agresszió ment végbe. A július 10— 11-én követett eljárás egyoldalúsága, úgy hisszük, ezek után bizonyítottnak vehető, még abban az egyébként nem különösebben valószínű esetben is, ha erről az ügyről az általunk felsoroltakon kívül előzőleg más kihallgatási jegyzőkönyvek is készültek.

10 A megye július 16-i kisgyűlésének mindenesetre ugyanazon dokumentumok alapján kellett a dologban állást foglalnia, amelyeket mi is ismerünk. Az ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint előbb a helytartótanács említett intimátumát olvasták fel az egybegyűltek előtt, majd „az előző közgyűlésből a zendülés említett ügyében a tiszta, teljes és valódi igazság kinyomozásának és megismerésének céljából kiküldött első alispán úr referálta és bemutatta a mellé adott szolgabírával és esküdtekkel együtt véghezvitt vizsgálatát, amely a parasztok által előadott tényvázlattal (species facti) együtt felolvasásra került".

11 Nézzük meg röviden ez alkalomból a felolvasásra került részleteket, majd utána azt, hogy ezek alapján hogyan döntött a megye, mit tartott „tiszta, teljes és valódi" igazságnak. II. Tétény (Nagytétény) ekkor még nem sokat ígért abból, hogy valaha még az eljövendő Nagy-Budapest része lesz. Ez időben csak mintegy háromszázötven lakossal bíró jobbágyfalu volt, két óra járásra Buda városától. Az úrbérrendezés alkalmával (1770) egész- vagy háromnegyed telkes jobbágy egy sem akadt benne. Féltelkes (egyenként 16—17 hold szántóval) 13, negyedtelkes (7—8 hold szántóval) 14 szerepel a tabellában. Az összesen 27 úrbéres, földdel bíró jobbágy mellett 24 házas és 9 háztalan zsellért írtak össze.

12 Két évvel korábban, az úr9 „Quam ansam habuisti ad tantam seditionem et tumultum, ut congregata multitudine tam virorum quam faeminarum aggressi sitis domum provisoris in Tétény, manusque herulis spectabilis domini consiliarii Josephi Rudnyánszky injeceritis ?" 10 Az uradalmi birkásnak a zendülés után, külön történt megöletését kezdettől fogva külön büntetőper keretében tárgyalták, amelynek vallomási jegyzőkönyvei stb. azonban nem maradtak ránk Pest megye levéltárában. 11 Pest m. lt. Prot, congr. 1764—1768, f. 1179. Dominus Ordinarius vicecomes ex praecedanea generali congregatione fine eruendae et resciendae in praescripto tumultus negotio merae, plenae et genuinae veritatis exmissus remiit et praesentavit cum suis adjunctis judlium et jurassoribus peractam investigationem. Qua una cum narrata per rusticos facti specie publice perlecta. . . 12 Pest m. lt. Acta urbarialia antiqua, 1768—1771., úrbéri tabellák, pilisi járás, 36. sz. 1770. márc. 20. Ennek adatait felhasználta már Spira Gy. : A Pest megyei parasztság 1848 előtti rétegeződéséhez. Századok (1958) 625. sk., táblázatban. A telkes jobbágyok és zsellérek számának, sőt az állatállomány, gabona, bor stb. adatainak alakulására támpontokat nyújtanak a közel egykorú megyei adóösszeírások is, így a pilisi járás jobbágyainak névszerinti összeírása 1752-ből (Conscriptio domestica processus Pilisiensis. Pest m. lt. ö. 143/c. — CP. II. 210-c), azután a pilisi járás 1760. évi összeírásából ránk maradt, községek szerinti összesítés (Extractus summarius locorum proccessui Pilisiensi adjacentium. Pest m. lt. ö. 144/c. — CP. II. 244-c), végül a 15. sz. jegyzetben alább idézett, név szerinti összeírás 1771-ből. Ezek adatait azonban csak óvatosan használhatjuk, nem is annyira helyenkénti pontatlanságuk miatt, hanem főként azért, mert különböző időpontokban gyakran más és más szempontok szerint készültek, a látszólag azonos rovatok nem mindig ugyanarra válaszolnak, és nem is mindig arra, ami első pillanatban természetesnek látszanék. A megfelelő rovatok számadatainak összevetése igen nagymértékű 114