Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780
szorosabb lett a céhek felett a városi hatóság, illetve a helytartótanács ellenőrzése, s lehetővé vált, hogy a fontosabb céhügyekben ne a céh maga, hanem a felettes hatóságok döntsenek. Az ellenőrzés során a helytartótanács arról is gondoskodott, hogy a fiókcéhek, a más városok céheibe bekebelezett mesterek vagy nem céhes kötelékben élő szakmák önálló céhekké szerveződjenek és kiváltságleveleket szerezzenek maguknak. Ezzel a helytartótanács a céhszervezetet jelentős mértékben kiszélesítette. A mesterfelvétel ellenőrzése és az állami ellenőrzés egyéb formái A XVIII. században a céhkiváltságlevelek ellenőrzése, kiadásuknak szabályozása csak egyik — bár a leginkább alkalmazott — módja volt a céhek egyre erősödő állami felügyeletének. A modernebb elvek szerint szerkesztett kiváltságlevelek önmagukban nem voltak elegendők a céhvisszaélések, a hiányosságok megszüntetésére. Többnyire csak zsinórmértékül, a visszaélések megszüntetését célzó hatósági tevékenység alapjául szolgáltak. Az állami felügyeletre további feladatokat rótt a kiváltságlevelekben foglalt rendelkezések végrehajtása, s a céhek életének irányítása a rögzített szabályok szerint. Ezeket a feladatokat Magyarországon 1724 óta szintén a helytartótanács látta el. E tevékenysége során elsősorban a mesterek felvételére fordított különösebb gondot, ugyanis a céhek monopolizált helyzetüket ezen a területen védték a legmakacsabbul, másrészt a helytartótanács az ipar fejlődése szempontjából a céhkiváltságok revíziója után ezt tartotta a legfontosabbnak. Az 1724 után ellenőrzött és újonnan kiadott céhlevelekből — amint láttuk — már hiányoztak a mesterek, legények, inasok létszámának korlátozására vonatkozó cikkelyek. A helytartótanács több céhlevél ellenőrzésénél általában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a céhek tagjainak létszámát a szükséglet határozza meg, s hogy a mesterfelvétel korlátozása káros és drágaságot okoz. E rendelkezések gyakorlati végrehajtása általában nagy nehézségekbe ütközött. Ennek okát részben abban kell keresni, hogy a céhtagok számának limitálását megengedő régi céhkiváltságlevelek Pesten az 1760-as és 1770-es évekig többségükben érvényben voltak, másrészt az új kiváltságlevelek sem foglaltak világosan állást a mesterek létszámának a kérdésében. Hallgatólagosan hozzájárultak ahhoz, hogy a mesterek létszámát a helyi szükséglet határozza meg. Ezt a céhek, azzal érvelve, hogy a meglevő mesterlétszámmal az igényeket jól kielégítik, s új mesterre egyáltalán nincsen szükség, rendszerint igyekeztek is kihasználni. A helytartótanács ezen a XVIII. század közepétől kezdve az állami felügyelet szigorításával próbált segíteni. Vitás esetben magának tartotta fenn annak az eldöntését, hogy bizonyos céhes szakmáknál új mester felvétele szükséges avagy sem. Ennek kapcsán Pesten 1756—1780-ig több mint 100 mesterfelvétel ügyét intézte el. 125 Ezek rendszerint a céhek és a városi tanács által elutasított mesterfelvételek ügyei voltak, amelyeknél az elutasított legények éltek azzal a jogukkal, hogy orvoslásért és végső döntésért a helytartótanácshoz folyamodjanak. A helytartótanács minden mesterfelvétel esetében előzőleg a városi tanács javaslatát kérte ki. A városi tanács pedig az illetékes céhet hallgatta meg, vagy nem céhes foglalkozás esetén a szakmában dolgozó mestereket. A helytartótanács a mesterek felvételével kapcsolatosan igen határozott politikát folytatott. Nem törődött sokat a céhek kifogásaival. Jellemző a céhekre, hogy saját kicsinyes és önző szempontjaikat tartva szem előtt, az új mesterek felvételénél egyre makacsabb és nevetségesebb ellenállást fejtettek ki. Unos-untalan ugyanazokkal a kifogásokkal hozakodtak elő, s mindebben a céhek befolyása alatt álló városi magisztrátus messzemenően támogatta őket. Meg kell azonban hagyni, hogy makacsságban a helytartótanács sem maradt el mögöttük, saját szempontjait kíméletlenül érvényre juttatta. A mesterfelvételek elintézésénél így ritka egyöntetűség tapasztalható: a céhek vagy a mesterek minden esetben a felvétel ellen foglaltak 125 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. В. Fase. 23. jelzetű ügyiratok. 90