Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

állást, ehhez a városi tanács is majdnem mindig csatlakozott, a helytartótanács ezzel szemben majdnem mindig a folyamodónak mesterré és városi polgárrá való felvételét rendelte el. E világos és könnyen levonható következtetés után az egyes mesterfelvételek ügyeivel nem is volna érdemes külön foglalkozni. Mivel azonban a különféle álláspontok érdekes módon világítják meg a pesti ipar viszonyait, néhány mesterfelvétel ügyére mégis kitérünk. A pesti asztalos céh 1756-ban azzal az indokkal foglalt állást Schenbach Fülöp mesterré való felvétele ellen, hogy a céhben 8 mester van, akik a város igényeit jól kielégítik. Ezt a véleményét a városi tanács is alátámasztotta. Az üggyel foglalkozó helytartótanácsi tanácsos véleménye azonban az volt, hogy már az 1696. évi asztalos kiváltságlevél is 7 mester működését engedélyezte, azóta pedig Pest legalább kétszeresére nőtt, s a mesterek száma pedig csak eggyel szaporodott. E vélemény alapján a helytartótanács a felvételt elrendelte.

126 Hasonló módon ellenezte 1756-ban a csizmadia céh Kahoífer Jakab felvételét. A helytartótanács a céhet ugyanazokkal az érvekkel utasította el, hozzátéve azt, hogy a mesterek számának a korlátozását a törvény (1715. évi 79. cikkely) amúgy is tiltja. Kahoífert a pesti tanács 1756. júniusában mesterré vétette fel.

127 A városi tanács 1756-ban nem javasolta ÁbrahámfFy Mihály aranyműves felvételét. A három pesti aranyművesnek — a tanács szerint — oly kevés volt a munkája, hogy az egyik mester elköltözött a városból, a másik pedig nem folytatja szakmáját. A helytartótanács keveselte, hogy Pesten csak egy aranyműves dolgozik, s ezért Ábrahámffynak, aki egyébként szegény nemes volt, a céhbe való felvételét rendelte el.

128 Nagyobb bonyodalmat okozott 1756-ban Zeinner Mihály szitakészítőnek a felvételi ügye. A két pesti szitakészítő (ilyen céh ugyanis akkor nem volt Pesten) és a városi tanács azzal utasította el Zeinner felvételét, hogy Pesten több szitakészítő nem tud megélni. Zeinner ezzel szemben azzal érvelt, hogy ő tulajdonképp szitaaljakat csinál, amihez a pesti szitakészítők annyira nem értenek, hogy Bécsből és Pozsonyból hozatják a szitaaljakat. A két pesti mester természetesen tagadta, hogy Bécsből vagy Pozsonyból bármikor is szitaaljat hozatott volna. Zeinner azonban beszerezte a pozsonyi mesterektől a pestiek szitaaljakat megrendelő leveleinek másolatait, s világosan bebizonyította a pestiek érveinek hamis voltát. A városi tanács a felvételt elrendelő helytartótanácsi leiratnak azzal az ürüggyel, hogy Pesten nincsen a szitakészítőknek céhe, így Zeinnert a céhbe felvenni nem tudja, még így sem tett eleget. A huzavonának csak akkor lett vége, amikor a helytartótanács a városi tanácsot kioktatta, hogy ilyen esetben a céhkiváltságokat ki kell váltani.

129 Zeinner 3 év múlva megszökött Pestről, s ezzel jó alkalmat adott a városi tanácsnak arra, hogy a mesterek felvételét erőszakoló helytartótanácsnak ellentmondjon. A helytartótanács természetesen nem tűrte a városi tanács bíráló megjegyzéseit.

130 A céhek és a tanács kifogásaik alátámasztása végett nem egy esetben a katonai rokkantak házában levő kontárok versenyére hivatkoztak. A német szabók 1757-ben több mint 16, a mészárosok 1760-ban 1, a vargák 1764-ben több mint 300 ilyen katonai kontár ellen emeltek panaszt. Hasonló panasszal éltek a puskaművesek és a könyvkötők is.

131 Ezzel is bizonygatták, hogy milyen nehéz és keserves a pesti iparos élete. Ha a panaszkodással nem lehetett célt érni, akkor erősebb módszerekhez nyúltak. Bán János sarkantyúkészítő legény pl. a mesterjogért való folyamodásával annyira magára vonta a városi tanács haragját, hogy csavargóként a katonasághoz került besorozás végett. A helytartótanácsnak kellett őt innen kiszabadítatnia.

132 Veszély János kötélverő legényt azért nem javasolta a céh és a tanács, mert mint könnyelmű és kártyázó fiatalember a kávéházban 40 dukátot játszott el.

133 Gsiel 126 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. В. Fase. 23. No. 2. 127 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 3. 128 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 4. 129 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 6. 130 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 13. 131 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 8., 12., 13., 33., 70. 132 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 10. 133 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. B. Fasc. 23. No. 21. 91