Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

s erről privilégiumlevél alakjában 80—100 Ft-ért okmányokat adnak ki. Továbbra is igen nagyok a remeklés, a vándorlás, a tanulóévek, a különféle eszem-iszomok körüli visszaélések. A magas felvételi taksák, a drága remeklés, a lakomák költségei az új mestereket anyagilag annyira legyengítik, hogy képtelenek mesterségük folytatására. A visszaélések drágaságot vagy más kárt okoznak a közösségnek.

108 Bár a helytartótanács rendelkezése igen erélyes volt, a törvényhatóságok, köztük Pest városa is, nem igen buzgólkodtak az elrendeltek végrehajtásában. Pesten pl. 1765-ig még igen kevés céh ellenőriztette régi kiváltságait, illetve a kiváltságokkal nem rendelkező szakmák közül igen kevés folyamodott a kiváltságlevél kiadásáért. A helytartótanács ezért Pest tanácsát szigorúan megdorgálta és elrendelte, hogy kimutatást készítsen a városban levő összes kézműves foglalkozásokról. Ekkor készítette el a város a már többször említett 1765. évi kimutatást, amelyben a kézműves szakmákat 3 csoportra osztotta: 1. céhkiváltságokkal (királyi) rendelkező, 2. céhkiváltságokkal nem rendelkező, de más városok céheibe tartozó, 3. kiváltságokkal nem rendelkező és egyéb céhekhez sem tartozó szakmákra. A kimutatás felküldése és áttanulmányozása után a helytartótanács meghagyta, hogy a városi tanács először a régi kiváltságok kicseréléséről gondoskodjék, s csak azután kerítsen sort a céhkiváltságokkal egyáltalán nem rendelkező szakmák céhartikulusainak kieszközlésére. Ezzel kapcsolatban azt is közölte a tanáccsal, hogy minden olyan szakmának, amelyben 3 mester dolgozik, céhhé kell szerveződnie és kiváltságot kell kérnie.

109 Különös figyelmet érdemel az 1761. és 1765. évi rendelkezéseknek az a része, amely a céhszervezeten kívül álló kézműveseket céhek alakítására és céhkiváltságok szerzésére szorította. Erre vonatkozólag egyébként a helytartótanács már 1751-ben rendeletet adott ki.

110 Ebből is világosan látható, hogy a helytartótanács nem a céhrendszer felbomlasztását, hanem annak modernebb elvek szerint való átalakítását, s ilyen alapokon való továbbfejlesztését tűzte ki céljául. Az állami gazdasági politika szempontjai alapján szabályozott céhek — a helytartótanács elképzelése szerint — nélkülözhetetlenek voltak az ipar továbbfejlődése és a kézművesek közötti rend fenntartása érdekében. Mindez összhangban volt a felvilágosodott abszolutizmus koncepciójával, amely nem a feudális jellegű gazdasági szervezet gyökeres átalakítását, hanem csak a meglevőnek megjavítását, korszerűsítését tartotta feladatának. A kormányzat és a helytartótanács Magyarországon II. Józsefig általában nem törekedett a céhek és a céhrendszer eltörlésére, feladatát inkább csak abban látta, hogy a meglevő rendszer hibáit lehetőleg eltüntesse. A céhek visszaéléseit inkább jogi érvekkel (a helyi hatóságokkal, a földesurakkal és a nemesi kiváltságokkal való gyakori összeütközéssel), mint gazdasági érvekkel igyekezett megindokolni.

111 A helytartótanács 1761. és 1765. évi erélyes felszólítása következtében számos pesti céh régi kiváltságleveleit újakra cserélte ki, s több céhkiváltsággal nem rendelkező szakma kiváltságlevelet szerzett magának.

112 108 OL. Htt. Acta mech. Ideal. No. 3. 1761. márc. 16. 109 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 18. 110 OL. Htt. Acta mech. Ideal. No. 3. 1751. nov. 2. 111 Ember Gy. : A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése stb. с műve 67—68. oldalán állítja, hogy a helytartótanács 1726-ban elvben a céheknek, mint káros intézményeknek az eltörlése mellett foglalt volna állást. Ezt az elvet azonban — amint azt a szerző is kiemeli — maga a helytartótanács sem vette komolyan, s Magyarország akkori gazdasági viszonya között nem is vehette komolyan. A helytartótanács 1780-ig céhpolitikájával nem a céhrendszer eltörlésére, hanem megjavítására törekedett, s inkább a céhintézmény életének meghosszabbításához, mint gyengítéséhez járult hozzá. 112 A kiváltságlevelekre vonatkozó adatokra 1. Szádeczky L. : i. m. II. 295—96. — OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest No. 28. — Magyar Kancellária. Articuli caehales. 1764—1773. 1—2. kötet.