Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

kasok megtartása, amelyeket felsőbb hatóság nem hagyott jóvá. Megtiltották a céhek levelezését külföldi céhekkel, belföldi mesterek bekebelezését külföldi céhekbe, fiókcéheknek főcéhek alá való rendelését. A céhviták eldöntésének jogát elvették a céhektől, csak apróbb ügyekben intézkedhettek önállóan. A jobb ellenőrzés céljából a céhügyi pátensek előírták, hogy céhládák csak nagyobb helységekben lehetnek és a falusi mestereknek ezekbe kell felvétetniük magukat. A céheknek továbbá megtiltották, hogy önkényesen szabják meg a mesterek és legények létszámát.

92 Az 1731 — 32. évi céhügyi pátensek végrehajtása sok kívánnivalót hagyott hátra, mivel a visszaélések és szokások mélyen gyökereztek a céhek életében. A bécsi kormányzat csak a szudéta tartományokban hajtott végre az 1731—32. évi pátensekkel összhangban levő céhlevél-revíziót.

93 Magyarországon a céhek állami ellenőrzésének a munkája — amint említettük — az 1724-ben felállított helytartótanács hatáskörébe került. A céhek visszaéléseinek megszüntetését, a céhkiváltságoknak az uralkodó által való ellenőrzését — amint ezt láttuk — maguk az országgyűlési határozatok is előírták. A helytartótanács ebben a munkájában részben s főleg az ellenőrzés kezdetén, az országgyűlési határozatokra támaszkodott. A későbbiek folyamán azonban céhpolitikájában mindinkább megfigyelhetők azok az elvek és szempontok, amelyek az abszolút állam merkantilista gazdasági politikáját jellemezték, s amelyek nem a rendi, hanem a központi uralkodói hatalomtól indultak ki. A helytartótanácsnál, mint királyi hatóságnál, a közös uralkodó révén természetesen főleg az osztrák központi hatóságok céhpolitikájának a hatása érvényesült.

94 Ez természetesen nem azt jelentette, hogy Magyarországon az örökös tartományokra szabott elképzeléseket akarták végrehajtani. Ez már azért sem történt meg, mivel a bécsi kormány gazdasági politikája a XVIII. század folyamán más volt az osztrák örökös tartományok és más Magyarország esetében. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a különbség nem olyan éles a céhes iparral kapcsolatos gazdasági politikában, mint a kapitalista jellegű ipar fejlesztésénél. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogyan folyt le és milyen eredményeket hozott a helytartótanács céhpolitikája Pest város viszonylatában és ez milyen hatást gyakorolt a város ipari fejlődésére. A céhkiváltságlevelek revíziója III. Károly és Mária Terézia alatt A helytartótanácsnak a céhekkel kapcsolatos hatásköre főképp azon az elven nyugodott, hogy a céhkiváltságok kiadása, megváltoztatása, visszavonása, a céhszabályok jóváhagyása egyedül királyi jog. A helytartótanács mint királyi hatóság az uralkodó nevében gyakorolta ezt a jogot. Európa minden országában, ahol a felvilágosodott abszolutizmus tért hódított, általában ez volt a céhek állami ellenőrzésének közjogi indokolása. Magyar viszonylatban — amint láttuk — ezt az álláspontot országgyűlési törvénycikk is alátámasztotta. Részben ebből a közjogi álláspontból következett az a gyakorlati módszer is, hogy a legtöbb országban többnyire a céhalkotmány, a céhkiváltságok megváltoztatását tartották a céhreform legmegfelelőbb eszközének. A helytartótanács is ezt a gyakorlatot követte, s a céhlevelek ellenőrzése kapcsán alakult ki fokozatosan a céhekkel kapcsolatos politikája is. Az uralkodó lassan teljesen a helytartótanácsra bízta a céhügyek intézését és általában a helytartótanács javaslatait el is fogadta. A helytartótanács a céhrendszer hibáinak kiküszöbölésével kapcsolatos elgondolásait először csak az újonnan kiadott céhleveleknél érvényesítette. Új kiváltságlevél kérése esetében a kiváltságlevél-tervezet először a magyar kancelláriához került, ugyanis a céhkiváltságleveleket a magyar kancellária adta ki. A tervezetet a kancellária véleményezés végett a helytartótanács92 Pribram, К. : Geschichte der österreichischen Gewerbepolitik. I. Leipzig, 1907. 8—12. 93 Pribram, К. : i. m. I. 12. 94 Vö. Ember Gy. : A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Budapest, 1933. 67. 80