Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

városi tanácsnak semmilyen nagyobb vonalú vagy átfogóbb jellegű elképzelése, javaslata nem volt, sőt amikor a céhrendszer reformja az állami kormányzat kezdeményezése folytán napirendre került, épp a céhek befolyása alatt álló városi tanács lett a céhmonopólium, a céhes előjogok egyik legmakacsabb védelmezője. A céhrendszer reformja, a céh visszaélések megszüntetése tehát országgyűlési határozatok meghozatalával, a helyi hatóságok közreműködésével megoldható nem volt. Ezt a munkát, mint a legtöbb európai országban, Magyarországon is a központi állami kormányzat végezte el a fejedelmi abszolutizmus iparpolitikájának, a merkantilizmusnak elvei alapján. Ezt a feladatot Magyarországon az 1724-ben felállított központi kormányszéknek, a helytartótanácsnak kellett ellátnia. A merkantilista iparpolitika és a céhrendszer állami ellenőrzése A merkantilizmus gazdasági politikájának célja az állam gazdasági egységének megteremtése volt, ennek érdekében az ipar és a kereskedelem lokális jellegű törekvéseit elnyomta, az ipart és kereskedelmet állami szempontból igyekezett szabályozni.

89 Az ipari termelésnél általában azt igyekezett elérni, hogy a belső piac igényeit a hazai ipar elégítse ki, sőt ezen túlmenően kivitelre is termeljen, hogy az iparcikkek kivitele a behozatal fölé emelkedjék s ennek következtében az ország külkereskedelmi mérlege aktívvá váljék. A szélesebb belső piacra és a külkereskedelemre termelő ipar kifejlesztésére a céhes kézművesipar nemigen volt alkalmas, ezért szorgalmazták a legtöbb országban a háziipar fejlesztését, majd rendszerint a kereskedők által létrehozott egyszerű tőkés kooperációk rendszerének (Verlagssystem) a kiterjesztését, sőt tőkés jellegű üzemek, manufaktúrák létesítését. A céhes ipar szerepét azonban elhanyagolni mégsem lehetett, hiszen az ipari termelés még a legtöbb európai országban céhes alapokon nyugodott, a közellátásnál nélkülözhetetlen volt, s ezenkívül a fejlett, differenciált kézművesipar a tőkés jellegű ipar kialakításánál is igen fontos szerepet vitt. A modern abszolút állam e miatt, bár tisztában volt a céhes ipari termelés elmaradt voltával, nem a céhrendszer eltörlésére, hanem csak megjavítására, az új gazdasági elvekhez való alkalmazására törekedett. Ezzel nem egy esetben késleltette a céhrendszernek, mint elavult ipari szervezetnek a felbomlását.

90 A céhrendszernek a modernebb gazdasági elvekhez való alkalmazása céljából az állam minden európai országban kiterjesztette hatalmát a céhek fölé, a céhek autonómiáját erősen megnyirbálta. A céhek állami ellenőrzése különösen Poroszországban volt erős, I. Frigyes Vilmos pl. arra kényszerítette a céheket, hogy elzárkózottságukat adják fel, a mesterfelvételt könnyítsék meg, általában az ipar fejlődését gátló céhvisszaéléseket szüntessék meg. A német birodalom államaival 1737-ben pl. sikerült elfogadtatnia, hogy a makacs elzárkózottságukhoz és visszaéléseikhez ragaszkodó céheket a birodalomban bárhol fel lehessen oszlatni. Majd Poroszországban az összes addigi céhkiváltságleveleket, amelyek a céhek visszaéléseinek ott is legfőbb forrásai voltak, érvénytelennek nyilvánította, s helyettük az állami iparpolitika céljaihoz alkalmazott új szabványprivilégiumokat (Generalprivilegien) bocsátott ki.

91 Ausztriában (az osztrák örökös tartományokban) a XVIII. század első felében a központi kormányzat szintén hozzákezdett az elavult céhrendszer megreformálásához. A céhviszonyok itt sem feleltek meg az ipar fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseknek, a céhek a helyi piac uralmával, a mesterek zárt létszámával, az árak rögzítésével itt is akadályozták az ipar fejlődését. Az 1731—32. évi céhügyi reform (céhügyi pátensek) az állami ellenőrzés és szabályozás érdekében a céheket a tartományi kormányzat alá helyezte, s általában a céheknél megtiltotta mindazt, ami önállóságukat fenntartotta és az állami ellenőrzésnek akadálya volt. Tilos volt céhgyűlés tartása a felettes hatóság tudta nélkül, olyan céhartikulusok vagy szo89 Kulischer, J. : i. m. II. 107., 144. 90 Hausherr, H. : i. m. 155—157. 91 Hausherr, H. : i. m. 157—58. 79