Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

támadás indult a céhek ellen. Az 1730-as évekig elsősorban a nemesi országgyűlések több alkalommal is törvénybe iktatott, a céhvisszaélések megszüntetését sürgető határozatai érdemelnek figyelmet. Az 1715. évi országgyűlés 79. cikkelye az árukat, illetőleg az ország törvényeire nézve hátrányos szabályokat alkotó, a cikkek árát túl magasra szabó, az alacsonyabb árakon eladókat megbírságoló, a megyei árszabással szembeszegülő, az új tagokat csak nagy felvételi összeg ellenében felvevő céhek megrendszabályozását határozta el. Elrendelte, hogy a céhekbe a kézműveseket mérsékeltebb felvételi díjak mellett, szükség esetén hatósági kényszerrel kell felvenni és a törvényekkel ellenkező összes céhszabályokat, céhkiváltságokat el kell törölni. Kimondotta továbbá, hogy csak a király által kibocsátott céhkiváltságok maradnak érvényben. A nemesség e szabályozásokkal részben saját érdekeit védte, a földbirtokos réteg ellátását akarta megkönnyíteni. Ezt a célt szolgálta pl. az 1723. évi országgyűlés 74. cikkelye is, amely a céheknek megtiltotta, hogy az urak cselédei ellen, akik a szabad királyi városokban vagy királyi mezővárosokban a kézművességet csak uraik magánszükségletének fedezésére gyakorolják, bármiképp fellépjenek. (Ezek azok a kontárok voltak, akikről az eddigiekben már többször említést tettünk.) Az 1729. évi 10. cikkely szintén elsősorban a nemesség érdekvédelme céljából tiltotta meg a fiókcéhek alakítását, ugyanis a főcéheknek a fiókcéhek feletti jogköre beavatkozást jelentett a földesúri joghatóságba. A nemesi érdekek védelme mellett az országgyűlési határozatokon észrevehető néhány merkantilista színezetű vonás is, amelyek valószínűleg uralkodói intenció alapján kerültek a határozatokba. Ezek közé tartozott a „közjó" szolgálata, a közönség ellátásának a megkönnyítése, de főleg annak a hangoztatása, hogy az uralkodó tetszése szerint belenyúlhat a céhek életébe, mert egyedül az uralkodónak van joga a céhkiváltságok kibocsátására, megváltoztatására és megszüntetésére. Ezek az országgyűlési határozatok hosszabb időre több vonatkozásban hasznos útmutatásul szolgáltak a céhekkel kapcsolatos állami politikának. Gyakorlati megvalósításukról azonban csak egy központi kormányszerv, a helytartótanács felállítása után (1724-től kezdve) lehetett szó. A helytartótanács felállítása előtt a céhek ügyeit gyakorlatilag a helyi hatóságok, a megyék és a városok intézték, amelyek rendszerint csak helyi szempontokat vettek figyelembe, s nem voltak alkalmasak a céheknél tapasztalható visszásságok megszüntetésére. A helyi hatóságok, Pest esetében 1709-ig a budai kamarai adminisztráció, 1709 után a városi tanács és az áriimitáció révén a megye is, szintén erélyesen felléptek bizonyos céhvisszaélésekkel szemben. Az ellenőrzés azonban többnyire csak az élelmezési iparágakra, a liszt-, kenyér-, húsellátásra, ezenkívül legfeljebb a szappan- és gyertyakészítésre terjedt ki, célja elsősorban a katonaság és a polgárság olcsó ellátásának biztosítása volt. A budai kamarai adminisztráció és a városi tanács rendszeresen, úgyszólván évenként szabályozta a kenyér súlyát, minőségét és árát, a hús és a hal árát, utasította a molnárokat, hogy jó minőségű lisztet őröljenek. A hús minőségének ellenőrzésére pl. 1717-ben húsbiztosokat neveztek ki, s amikor a mészárosok tiltakoztak a húsvizsgálati díjak ellen, a városi tanács megígérte, hogy ha jó húst mérnek, akkor a húsvizsgálatot felfüggeszti.

87 Az 1698-ban szervezett budai subdelegata commissio, a katonaság ellátását polgári részről intéző tartományi biztosság elődje, szintén elsősorban a pékeket, mészárosokat és a molnárokat igyekezett megrendszabályozni.

88 Az élelmezési cikkek minőségének és árának ellenőrzésén kívül a helyi hatóságok a céhek ügyeibe csak akkor avatkoztak, ha a céhek viszályait kellett elsimítani, a céhek panaszait vagy a céhek ellen benyújtott panaszokat kellett elintézni. Ilyen esetekben a városi tanács rendszerint a céhes előjogokat biztosító céhkiváltságlevelek alapján járt el, s ezzel nem a visszaélések ellen foglalt állást, hanem épp a céhes előjogokat védelmezte. Az elavult céhrendszer reformjára, a céhvisszásságok megszüntetésére vonatkozólag egyébként a pesti 87 Gyömrei S. : i. m. I. 147. — A pékekre Főv. lvt. Pesti lvt. Int. a. a. 136. — A húsvizsgálatra Főv. lvt. Pesti tanácsi jkv. 5. köt. 2—4. 1717. jan. 11, 15. — A molnárokra Pesti tan. jkv. 5. köt. 168. 1718. jún. 28. 88 Nagy I. : Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig. TBM XI. (1956) 56. 78