Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY LAJOS : Buda polgársága a XVII. század végén

Tehát az áttérítettek száma 1687—1698 között 720 volt. Tizenkét év alatt körülbelül 100—120 család térhetett át a jezsuiták térítő munkája folytán a protestánsok (luteránusok és kálvinisták), a schizmatikusok (rácok) és a mohamedánok (törökök) közül a katolikus hitre („ad fidem nostram"). Ezt a megállapítást azonban a jezsuita Históriában 1693-ban és 1694ben feljegyzett nevek cáfolják. E feljegyzések alapján családi áttérésekről nem lehet szó. Ezek a számok az áttértek lélekszámára vonatkoznak. Az 1693. évi feljegyzés szerint 28 férfi, 6 nő, 5 török férfi és 3 török nő tért át a katolikus hitre, s hozzájuk számították még a rác schizmatikusok közül áttért Radovan-t is. 1694-ben 43 férfi és 16 nő tért át, ezek között török 6 férfi és 8 nő. A feljegyzett nevek azonban — elsősorban a számbeli többséget kitevő nem török áttértek esetében — nem utalnak családi kapcsolatokra. Ezek a nevek a következők: Kedig, Lenzer, Pach, Kwatperger, Lindner, Sehen, Brens, Adloíf, Kunard, Schiz, Schwarz, Werner, Kuss, Edemon, Fischer, Geczi, Preininger, Sehl, Schichter, Schottenberger, Goscha, Zirk, Kollniz, Maier, Geisler, Győri, Fux (1693, férfiak), Kirner, Alt, Fenus, Soch, Schoffek, Volin (1693, nők), König, Zeisler, Muschan, Lauschner, Oschenbacher, Polz, Lang, Miller, Schiller, Greifenburg, Jachet, Kalz, Bernhardt, Marquard, Peter, Schwarz, Luis, Spog, Englkind, Mascha, Rueprecht, Stephan, Wozdik, Tausch, Jacob, Hanke, Rudnig, Sax, Ebert, Kalkouich, Einz, Pifner, Wifber, Schroder, Geisler, Redl (1694, férfiak), Stephan, Olasch, Verg, Messer, Grill, Gomke, Wickl, Mezler (1694, nők). Családi kapcsolatot csak a Stephan (János és Anna) név esetében lehet feltételezni. A feljegyzett nevek alapján ítélve az áttért protestánsok (1693—1694-ben a nevek feljegyzése során nem különböztették meg a luteránusokat a kálvinistáktól) többsége német volt. Győri István, Geczi János és Schiz György esetében lehet gondolni magyar, Wozdik János, Kalkouich Mihály esetében szláv, Marquard György és Luis Vilmos esetében pedig francia származásra (az áttértek neveinek alapos nyelvészeti vizsgálata a nem német származásnak számát még valószínűleg növelni fogja). A sikeres áttérítés eredményének értékelésénél azonban figyelembe kell venni azt, hogy a jezsuiták a protestánsok térítése során éppen úgy nem ütköztek egy másik egyház korlátozó ellenállásába (protestáns pap nem volt a városban), mint a törökök térítése során sem (a mohamedán vallásgyakorlásnak nem volt meg az egyházi lehetősége). A görögkeleti (rác) térítés eredménye viszont nyilvánvalóan azért volt csekély, mert a budai délszláv lakosságnak a rendszeres vallásgyakorlását nem korlátozták (volt templomuk, voltak papjaik). Az áttérítés sikerének a legerősebb tényezője azonban az egyházi és kamarai részről, rendeletekben is megnyilvánuló, vallási türelmetlenség volt. Míg 1686. november 5-én a budai kamarai inspekció hivatali utasításában — a házak kiosztásával kapcsolatban, s a nemzetiségi korlátozásokon kívül — csak a Vár háztulajdonosainál tették kötelezővé a katolikus vallást,

23 addig az 1688-ban kiadott rendeletek egyre határozottabban intézkedtek arról, hogy a luteránusok, kálvinisták, zsidók Budától távol tartandók.

24 Pedig ezek a nem katolikus vallásúak nem a háztulajdonosok között jelentkeztek. Az áttérítettek nagy száma 1687—1688-ban mindenesetre utalhat arra, hogy ezek az állandó telepedés vagy huzamosabb itt-tartózkodás céljából jöttek Budára, és a conversióval a letelepedés akadályán igyekeztek túltenni magukat. Feltűnő viszont, hogy ezeknek az áttérítetteknek a nevei nem szerepelnek a városi igazgatás irataiban, s nem találkozunk veíük a budai kamarai adminisztráció levéltárának egyes iratsorozataiban sem. Ezek nem lettek polgárok, mert akkor vagy a polgárkönyvben vagy a tanácsi (tanácsülési) jegyzőkönyvekben szerepeltek volna. Nagy részük nem lehetett állandó városi lakos sem, mert akkor szinte elképzelhetetlen, hogy a városi hatóságnál ne lett volna valami, írásban is rögzíteni szükséges 23 Bánrévy Gy. : i. m. 21. 21 OL—KA. Buchhalterey-Acten, 3827. fasc. No. 140., 3821. fasc. No. 97., 102., 103., 104. 35