Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

tovább a békéért, a politikai hatalomért, a háborús nyomor megszüntetéséért. Elkeserítette őket az SZDP vezetőinek felemás magatartása, ugyanakkor megedzette és lelkesítette őket a nagy tömegdemonstrációk tapasztalata. A mozgalom fellendülése erősítette az SZDP vezetésében a baloldali csoportokat és főként fokozta a bizalmiak ellenzéki tevékenységét. A vasasok márciusi akciói után is mutatkoznak szórványos gazdasági és politikai mozgalmak, mint a hamu alatt izzó parázs, mely bármikor fellobbanhat. A kormány is ijedten próbálkozik a mozgalmakat megelőzni és az elnyomás fokozásával megakadályozni azok újbóli fellángolását. Az SZDP vezetői teljesen a választójogi küzdelmekre csökkentették a politikai harcot. A választójog kielégítette abbeli törekvésüket, hogy a hatalomhoz közelebb kerüljenek, ugyanakkor veszélytelenebb is volt. Ez ugyan még mindig nagy tömegeket vonzott, de már a januári általános sztrájk megmutatta, hogy a munkásság ennél többet akar. Gyűléseket tartottak több esetben és követelték az általános választójog törvénybe iktatását. Ilyenek voltak: április 14-én az Iparcsarnok előtt, április 19-én, amikor délben félórás tiltakozó munkaszünet volt és 22-én, amikor több tízezer munkás tüntetett az általános választójog mellett. A 22-i nagygyűlés alkalmával a munkások délben abbahagyták a munkát és tömegesen vonultak a ligetbe, ahol Bokányi Dezső beszélt a tömegnek és határozati javaslatban követelték a kormány megbuktatását. Ugyanakkor a fontosabb vidéki városokban is voltak választójogi gyűlések. Hasonló jelszavakkal ünnepelte meg a fővárosi munkásság 1918. május elsejét is. Az SZDP felhívása alapján munkaszünettel ünnepeltek, de a villamosok közlekedtek. Az 1917eshez hasonlóan a liget környékén 4 helyen volt nagygyűlés és több szakma a saját helyiségében tartott gyűlést. A jelszavak: a nyolcórás munkaidő kivívása, az általános választójog és a népek békéjének kivívása volt. A Hungária kertben Bokányi Dezső, „a Trieszti Nő"-nél Garbai Sándor, a Kologerszki kertben Buchinger Manó, a „Zöld Vadász"-ban Weltner Jakab mondott beszédet. A távolabbi kerületekben külön voltak gyűlések. Óbudán Czabán Samu, Kőbányán Csillag Ferenc, Újpesten Czóbel Ernő, Kispesten szintén Buchinger Manó beszélt. Gyűléseket tartottak még Albertfalván, Nagytétényben, Erzsébetfalván, Csepelen, Pestújhelyen. A nyomdászok, a cipészek, a famunkások és a festők szakmai helyiségeikben ünnepeltek.

149 Májusban a kormány a budapesti főkapitány bizalmas jelentését tárgyalta, mely szerint „újra komoly veszedelem fenyeget az általános sztrájkot illetőleg, mellyel szemben a legmeszszebbmenő intézkedések szükségesek. Újra szabotázs kezdődött az egyik gyárban 1500 nőmunkással, egy másik gyárban ismét hatalmi kérdés merült fel, mert a munkások egy nekik nem tetsző művezető elbocsátását követelték és sztrájkba léptek. A főkapitány jelentései a legkomolyabb aggodalmakra adnak okot." A kormány elhatározta, amennyiben általános, vagy csak szélesebb körű sztrájkmozgalom keletkezne, azonnal ki kell hirdetni a statáriumot.

150 A választójogi gyűlések közben is voltak bérmozgalmak, bár ezek nem a nagy létszámú és erős szervezeteknél tapasztalhatók ekkor, hanem éppen a mozgalom fellendülésének hatására azoknál a szakmáknál, ahol elmaradt a szervezkedés és kisebb létszámú a munkásság. Pl. április 7-én a „Bécsi Biztosítónál" a magánalkalmazottak, április 24-én a sütőmunkások indítottak bérmozgalmat. Május 12-én hosszú bérharc eredményeként a kórházi alkalmazottak kaptak 100%-os béremelést, 50%-os háborús pótlékot. Május 16-án áruházi kereskedelmi alkalmazottak, május 17-én a fővárosi oktató személyzet kezdett bérmozgalmat. A pedagógusok küldöttsége megjelent a Városházán és a régi ígéretek valóra váltását követelte a város vezetőségétől. Május 20-án a húsipari munkások a munkaidő csökkentéséért léptek akcióba. Június 4-én a pincérek, június 8-án a bérkocsisok alkalmazottai kezdtek mozgalmat. Június 9-én a Richter vegyészeti gyár dolgozói követeltek 40%-os béremelést és a túlórák 100%-os kifizetését. Ugyanakkor a villamosvasúti alkalmazottak magasabb bérért, rövidebb szolgálati időért és egyesülési jogért indítottak mozgalmat. Június 16-án a fodrász alkalmazottak a 149 Népszava, 1918. május 3. 5. o. 150 OL. ME. Mtj. 1918. máj. 22. Iványi E. : i. m. 454. o. 240