Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

TARJÁNYI SÁNDOR A FŐVÁROSI MUNKÁSSÁG HELYZETE ÉS FORRADALMASODÁSA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT A múlt század utolsó negyede a kapitalista főváros kialakulásának időszaka. A gyáripar a szélesedő belső piacra támaszkodva, kihasználva a főváros kedvező tőke- és hitelviszonyait — a jelentős bankok itt találhatók —, a városi adottságokat, a kiépített vasúthálózatot, a kereskedelmi központ jelleget, mely egyaránt megkönnyítette a nyersanyag beszerzést, és a kész termékek értékesítését, nem utolsósorban a tömegesen jelentkező olcsó munkaerőt, addig nem tapasztalt fejlődést ért el. A századfordulón a főváros az országnak már nemcsak igazgatási és politikai központja, hanem az ország gazdasági életének is meghatározója. A gyáriparban foglalkoztatottak majd %-e a fővárosban dolgozik. A főváros fejlődését a demográfiai adatok szemléletesen mutatják. A három város: Buda, Pestés Óbuda — egyesítése idején a mai város lakossága 300 000, 1910-ben már több mint egymilliószázezer. A főváros népességének szaporodása 3—4-szerese volt az országos átlagnak. 1880—90 között 36,6%-os a fejlődése az országos 9,1%-al szemben, 1890—1900 között 44,8%-os a 8%-kal szemben.

1 Ez a szinte amerikai ütemű növekedés elsősorban betelepülésből adódott és csak mintegy 1/3-ad részben a természetes szaporulatból. 1910-ben a peremvárosok nélküli főváros 880 371 lakójából csak 311 107 budapesti születésű, a többi az ország különböző, sőt a Monarchia más területéről származott.

2 Ez az adat jellemzően mutatja, hogy néhány évtized alatt a fejlődő kapitalista ipar milyen mérvű munkaerőre támaszkodhatott és ezzel összefüggésben milyen belső piac biztosította a termékek megvásárlását. Jórészt ebben az időben alakultak ki vagy indultak rohamos fejlődésnek a főváros körüli települések is. Kispestnek pl. 30 000, Erzsébetfalvának 31 000, Újpestnek 55 000, Rákospalotának 25 000 lakója van már 1910-ben. A mai Budapesthez tartozó települések lakossága 227 257 már ekkor,

3 egy emberöltővel előbb még csak néhány tízezer, pl. Újpest lélekszáma 6722, Rákospalotáé 3458 a kiegyezés idején. Kispest és Pesterzsébet lakossága ekkor még csak néhány száz. összehasonlításul néhány város adatai: a főváros a XVIII. század végén (Buda és Pest együtt) 47 290, Debrecen 29 153, Pozsony 26 898, Szeged 21 519, Szabadka 20 708. 18301910 között az arány még erősebben a főváros javára billent. 1830-ban 13 városa van az or1 Farkasfalvi Sándor : Bp. gyáripara az 1921—26-os években. Bp., 1928. Statisztikai Közlemények. 56. 12—15. o. 2 Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve 1913—1920. XII. évf. Bp., 1932. Későbbi helyesbítés után a pontos szám: 881.601. 3 Az 1910-es népszámlálás adatai. Bp., 1912. I. 190—98. o. 197