Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

a több ingatlanra kiterjedő birtoklás viszonylag csekély. (S az objektív társadalmi helyzetnek táblázatunkon való ilyen visszatükröződéséből feltételezhető^hogy a táblázat összeállításánál alkalmazott módszer helyes képet eredményez más kerületek vonatkozásában is.) 2. Természetesen nincs módunk rá, hogy e kétféle ingatlanbirtoklás típusnak természetét érzékeltetendő végigmenjünk az élcsoport akárcsak a 3—9 darabnyi ingatlannal rendelkező 151 tagjának birtokviszonyain is. A fővárosi ingatlanbirtoklás teljességének (hacsak mintavétel útján is, de a teljes mennyiségre kiterjedő) feltárása nélkül még a mienkénél részletesebb vizsgálat sem adna kielégítő képet. Ezért meg kell elégednünk azzal, hogy az élcsoportnak e birtoklástípusait, ezeknek helyét a főváros ingatlanbirtoklásában és ezáltal egy kissé e vagyon természetét és jellegzetességeit is, részint egyes jellegzetes útvonalaknak, részint egyes konkrét birtokosoknak viszonylatában mutassuk be. Az újonnan épülő főváros legfőbb útvonalain, a Nagy- és Kiskörúton, és az őket összekötő sugárirányú útvonalakon e szempontból végigmenve, rögtön szemünkbe ötlik, hogy az élcsoport tagjai milyen jelentős szerepet játszanak az itt épült házak tulajdonosai között. A Lipót körút 32 házából 17, a Teréz körút 60 házszámából (melyekből a Nyugati pályaudvar és a hozzácsatlakozó vasúti épületek komplexumát — összesen 8 házszámot — bizton leszámíthatunk) 17, az 58 házszámú Erzsébet kőrútból 25, a 87 házszámú József kőrútból 19, és végül a Ferenc körút 46 házszámából 9 az ő kezükön van: 275 házszámból tehát 85, majdnem egyharmad rész. A Kiskörútból a Váci körúton 76-ból 27, a Károly körúton 24-ből 9 (e 24-ből azonban a Városházához tartozó két házszámot csakúgy, mint a Múzeum kőrútból az Egyetem és a Múzeum 5 házszámát, a Vámház kőrútból pedig a Vásárcsarnok 2 házszámát ugyancsak joggal leszámíthatjuk), a Múzeum körúton 31-ből 10, a Vámház körúton 16-ból 5, összesen (a leszámíthatókat leszámítva) 138-ból 51 házszám, vagyis több mint egyharmad rész, az élcsoport tagjaié. És nem mása helyzet a kivezető főútvonalakon: az Andrássy út 132 házszámából (melyből 12-őt: állami tulajdonban levő, vasúti stb. épületeket itt is levonhatunk) 44, a Rákóczi úton 85-ből 34 — ám jellemző módon, a város kiépítésekor már kialakult Király utcán 110-ből már csak 23, ezzel szemben a most kiépülő Visegrádi utcán a belterületi rész 80 házszámából 32 az élcsoport valamely tagjáé. Összesen 274 ingatlan, az élcsoport kezén levő mintegy 2130 (ill. ebből a hármat és ennél többet birtoklók tulajdonát képező 1719) darab ingatlannak 13, ill. 16%-a, tehát mintegy Vß-od része már önmagában is adhat valamelyes képet a csoport ingatlanbirtoklásának sajátos vonásairól. Ám e kép körvonalai csak még élesebbek lesznek akkor, ha e 274 darab mind belterületi ingatlant csupán a főváros belterületének az élcsoport tagjai kezén levő 1224 darabnyi ingatlanállományához viszonyítjuk: ennek a mennyiségnek részesedésük már csaknem % részét, 22,3%-át jelenti.

10 Mindezek alapján tehát az élcsoport ingatlanbirtoklásának egyik fő jellegzetességét joggal láthatjuk a főútvonalak ingatlanainak nagyarányú megszállásában. Amiből pedig, ha ismerjük az ezekre az útvonalakra épülő házak számára az útvonalak gyors beépülését biztosítandó igen hosszú ideig tartó, ám meghatározott időpontig történő beépítést is megkövetelő adómentességet biztosító törvények hosszú sorát,

11 egyrészt azt láthatjuk, hogy ezek az építkezések hosszú ideig az átlagos házbérből származó járadéknál valóban jóval magasabb jövedelmet biztosítottak tulajdonosaiknak, másrészt azonban azt is feltételezhetjük, hogy mivel a kedvezményeket gyümölcsözően csak az ezen útvonalakon minél gyorsabban megtörtént építkezéssel lehetett kihasználni, ezeket az ingatlanokat a beépítés időpontjában a város már legtőkeerősebb rétegei vásárolták meg és építették be, olyanok, akik megfelelő tőke birtokában nyugodtan számolhattak az építési költségek a házaikra vonatkozó minden kedvezmény ellenére is aránylag lassú amortizációjával. Mindennek részletes vizsgálatát, ez útvonalak egy további külön tanulmányban bemutatni tervezett sajátos birtoklás- és építés10 A belterület akkor a fővárosnak a mai fogalmaknál jóval szűkebben értelmezett területrészét jelentette. Pontos topografikus körülhatárolását a Címjegyzék 14—16. lapján találhatjuk. 11 így az 1875. évi 4., 1879. évi 42., 1880. évi 65., 1881. évi 36., 1882. évi 8., 1884. évi 18., 1893. évi 14., 1894. évi 20. és 1896. évi 23. te. 159