Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

bonyolultan differenciált gazdasági szervezeteket képviselő bankembereket —, végül az élcsoportba csupán háztulajdonuk alapján bejutottak még így is széles rétegét, valamint a szabadfoglalkozású értelmiség legfelsőbb kategóriáit: így elsősorban a modern burzsoázia elmaradhatatlan intellektuális kísérőit, a gazdag ügyvédeket. b) A táblázaton azonban az ipari burzsoáziát feltűnő módon nem mindig a főváros reprezentatív iparágai képviselik. Erre egyes gyártelepeknek, üzemeknek a főváros határán túli fekvése nem ad elégséges indokot, hiszen pl. a Salgótarjáni Kőszénbánya rt. bányái és kohói is a belőlük Budapesten élvezett jövedelmek alapján kerülnek be tulajdonosaik vagyonalapjába. Különösen a főváros kibontakozó vas-, fém- és gépiparának szerepeltetését és súlyát nem érezzük teljesen arányban állónak már ekkori tényleges jelentőségével és jövedelmezőségével. Különösen akkor nem, ha ezzel szemben pl. a szesz- és söripar, vagy még inkább az építőipar (ideszámítva az építési vállalkozókat ugyanúgy, mint az építőanyag gyárosokat) magas arányát vesszük figyelembe. Olyan jelenség ez, mely a továbbiakban még bővebb magyarázatot igényel. c) Kereskedelmi vonatkozásban — s második tanulságként — a táblázat jellegzetesen mutatja Budapest kereskedelmi központi funkcióinak, ill. az azt ellátó szervezetnek erőteljes megváltozását. Ezt az elsősorban kivitelre irányuló termény- és állatkereskedelem jelentőségének növekedése és ezzel párhuzamosan egyre inkább részvénytársasági formákban szervezett vállalkozások kezére jutása, az egyéni vagy családi tulajdonban maradt cégek számának pedig csak a legnagyobbakat megkímélő csökkenése jellemzi. Ezeknek az ágaknak így látszólag csekélyebb súlya az inkább behozatali cikkekkel (s velük jórészben inkább a helyi igényeket kielégítően) kereskedő, az egyéni vagy családi vállalkozás formáját sokkal inkább megtartani képes ágazatok: a fűszer, a textil, a ruha, a divatcikk s a kézmű- és norinbergi áru kereskedőinek számszerűleg is jelentős szerepével összehasonlítva lesz jellemző. Mindkét oldalról nézve olyan helyzet ez, mely összhangban állva a főváros kereskedelmének e korszakra jellemző fejlődési irányával, a táblázat helyességét és a felhasznált forrásanyag e szempontból megbízható voltát igazolni látszik. d) A táblázatnak az ipari burzsoázia vonatkozásában tisztázatlannak látszó problémája — harmadik tanulságként — a hitelügyre vonatkozó adatok elemzése kapcsán világosodik meg. Ellentétben táblázatunk több más pontjával, itt a bankigazgatók stb. című rovatban nem alkalmaztunk további bontást, nem jelöltük meg, hogy e személyek milyen bankok, vállalatok igazgatósági tagjai. Egy-egy személy ugyanis ebben a kategóriában — anélkül, hogy ennek megállapításával elébe akarnánk vágni későbbi elemzésünknek — már több, nemegyszer sok hitelintézetnek vagy ennek képviseletében különböző részvénytársasági alapon szervezett iparvállalatnak igazgatóságát vagy igazgatósági tagságát stb. viseli. Ez a körülmény — mely teljesen logikus következménye a finánctőke a hazai iparba történő, e korszakban már szélesen megvalósult beépülésének — tulajdonképpen eléggé megfoghatatlanná teszi a virilista jegyzéken ipari bázisúnak feltüntetett vagyonalapokat is. Ma már nem állapítható meg ui., hogy az adó alapjául megjelölt jövedelmek hogyan keverednek az illető személynek a finánctőke általa képviselt, más különböző behatolási területeiről származó jövedelmeivel. Legfeljebb annak alapos feltételezhetésével elégedhetünk meg, hogy mivel a banki eredetű jövedelmek az ingatlanokban, gyári berendezésekben és a gyár forgalmában bizonyos határig mindig könnyebben lemérhető és erősebben személyhez köthető ipari jövedelmekhez képest sokkal inkább titkolhatók voltak, az itt ipari eredetűnek jelölt adóalapok valóban elsősorban ipari eredetűek. (Ha nem is jelentik birtokosuknak egész vagyonát, ill. jövedelmét — amit annál is inkább több joggal tételezhetünk fel, mert későbbi elemzésünk során azt is látni fogjuk, hogy az ipari vagyon alapján adóztatott kategória több tagja is ugyanúgy bent ül más részvénytársaságok és hitelintézetek igazgatóságaiban, amint az előzőkben ennek fordítottját volt alkalmunk megfigyelni.) Végeredményként tehát Budapest iparát vagyonalapként jórészt már a budapesti hitelintézeteket képviselő személyek vagyonalapjában kell meglátnunk. e) A táblázat negyedik tanulságát akkor kapjuk meg, ha összevetjük a még csupán a virilista jegyzékek foglalkozási nomenklatúráit bemutató 1. táblázatunkkal, és ahhoz képest az ott háztulajdonosként megjelölt személyek kétharmad részének eltűnését, ill. sokkal konk155