Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

rétabb foglalkozási kategóriákba való feloldódását tapasztaljuk. E feloldódás — ismét anélkül, hogy további részletes fejtegetéseinknek prejudikálni akarnánk — táblázatunk tanulsága szerint elsősorban a kereskedelmi foglalkozások csoportjára jellemző: a 139 kereskedő közül 58-ról derül ki, hogy háztulajdonos is, míg az iparban a háztulajdonosok aránya jóval kisebb (154-ből 22), s a bankvonalon hasonló csekély (62 : 16) arányú. Ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy a telektulajdon és háztulajdon hatalmas profitot kell biztosítson akkor, ha az aránylag magas és az objektum természetéből fakadóan eltagadhatatlan alapú házadó ellenére is a tőkések ilyen széles rétege számára érdemes házépítésbe invesztálni (amit pedig az építőipari foglalkozási kategóriának az élcsoporton belüli már többször említett igen jelentős képviselete is igazol). E folyamatnak egyes, sajátosan budapesti okaira még később visszatérve itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a háztulajdon egy részének háta mögött Budapest kereskedelmi tőkéjének az iparfejlesztésbe való invesztálástól sokáig húzódozó, ipari tőkévé át nem is alakuló, hanem inkább ingatlanbirtokba áthúzódó része áll (mely tehát magának inkább a földjáradék egy fajtáját igyekszik biztosítani). E réteg a 80—90-es években — éppen a város hatalmas lendületű kiépülésének korában — még nem szívesen fektette tőkéjét hazai iparba, melynek jövedelmezőségét a magyar piacon a túlhatalmas osztrák—cseh iparral szemben, többé-kevésbé joggal, sokáig meglehetősen bizonytalankodva szemlélte. E nézetek bizonyos jogosultságát kétségtelenül nem lehet tagadni: nem véletlen, hogy egyes speciális iparágaktól eltekintve a nagyobb vonalú, szélesebb hazai iparfejlesztést végül is csak a finánctőkének, a hatalmas összegek felett diszponáló részvénytársasági nagybankoknak anyagi támogatásával lehetett sikeresen megindítani. Addig azonban — hasonlóan ahhoz, ahogy a kor kistőkése pénzét előszeretettel halmozta fel improduktív takarékbetétekben — a nagykereskedő inkább a főváros nagy építkezéseibe kapcsolódott bele —, amit különben, főleg a kilencvenes évek elején, a nagybankok ilyen célra bőséges hitelnyújtásaikkal is jelentősen megkönnyítettek. De az, hogy ugyanakkor a csupán háztulajdoni vagyonalappal kimutatottak jó részénél is megállapíthatók kapcsolatok a gazdaság különböző más ágaival (egyrészt — mint majd látni fogjuk — többen közülük különböző bankok igazgatóságának tagjai, emellett kb. harmadrészüknél az ipar és a hitelügy felé mutató családi, rokoni vagy üzleti kapcsolatokat is találunk — jellegzetes módon sokszor olyanokat, hogy nagykereskedelmi vagy ipari cégek hajdani főnökei a cég vezetését fiaiknak, vejeiknek adva át, ők maguk a háztulajdon, aktív tevékenységet immár nem igénylő jövedelméből élnek) arra is mutat, hogy a háztulajdon sok ipari vagy banktőkés esetén mintegy különösen jól kamatozó tartaléktőke szerepét töltötte be, mely vállalkozásainak stabilitását s egyéni hitelképességét ugyanakkor megfelelően fokozta, s így az ingatlanbirtoklás másik irányzataival ellentétben éppen a további ipari fejlődés egyik emeltyűjévé vált. /) Tanulmányunk már eddigi eredményei is azt mutatják, hogy Budapest virilizmusát, legalábbis az élcsoport elemzésének tanulsága szerint, a különböző eredetű és jellegű vagyonalapok az egyes személyek esetén erős összefonódottsága jellemzi, mely határozott profilú foglalkozási csoportok teljes pontosságú kialakítását nem is teszi lehetővé, ha annak arányai kétségtelenül jól felismerhetők is. Ám mivel annyit fenti vizsgálatunk is kimutatott, hogy e vagyonalapban a ház- és általában az ingatlantulajdonnak, ill. a banki eredetű jövedelmeknek mekkora jelentősége van (sejttetve azt is, hogy ingatlantulajdonnal vagy bankból eredő jövedelemmel még ott is számolhatunk, ahol ez a virilizmus igazolásához kimutatott vagyonalapban nem is kap említést) — a következőkben éppen ezért az élcsoport tagjainak előbb budapesti ingatlanvagyonát, majd bankkapcsolatait kívánjuk feltárni és bemutatni. S tekintettel a vagyonalapok összefonódásában a családi kapcsolatok nagy jelentőségére, harmadiknak e problémára szeretnők majd — néhány példán keresztül — felhívni az olvasó figyelmét. III. A további vizsgálat alapjául Budapest 1910. évi ház- és ingatlanjegyzékét néztük végig a pesti oldal hét kerületének vonatkozásában. A budai oldal vizsgálatát elemzésünk amúgy is korlátozott keretei között egyelőre elhanyagolhatónak véltük, mivel — mint majd később 156