Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917
melyet minden külső segítség nélkül végzett, s amúgy is inkább kísérleti-módszertani jellegű kutatásaink során nem vállalhattunk el. Ezért az alábbiakban a 9 év virilistajegyzékeinek egyelőre évenként csupán az első 200 szereplőre kiterjedő vizsgálatát vettük tervbe: azét a 200 személyét, akik a törvényhatósági bizottság virilista részének összetételénél a többi törvényhatóság esetén követett gyakorlat szerint Budapesten is ténylegesen bekerültek volna a törvényhatósági bizottságba. Ennek az elvnek határait csupán annyiban tágítottuk, hogy e 200-on túlmenőleg felvettük még mindazokat a soronkövetkező, 200-nál magasabb ranghelyű személyeket is, akik bejuthattak volna az első 200 személy közé, ha onnan a tényleges vagyonuk alapján oda be nem sorolható, kétszeresen számított vagyonalappal rendelkező személyeket kihagyták volna. 7 Ez utóbbiak számától függően vizsgálatunk évenként változó alsó határai tehát 1903-ban az első 241,1910-ben 266,1911-ben 255,1912-ben 216, 1913-ban 224, 1914-ben 226, 1915-ben 240, 1916-ban 239 és 1917-ben 247 ranghelyig nyúlnak le. Mindazt, aki a jegyzékekben e rangszámon felül a vizsgált 9 évben ha csak egyszer is, de előfordult, felvettünk abba a végül is 707 főből összeálló, a jegyzéken való szereplés időtartama szerint tehát nagyon is heterogén csoportba, mely a továbbiakban mint Budapest virilistáinak ez évekbeni élcsoportja további vizsgálataink tárgyát fogja képezni. Ha általában az adóösszegnek a tényleges vagyoni viszonyok megállapítására való alkalmasságát — s a virilista jegyzékek teljességével kapcsolatban már konkréten is említett kétségtelen tökéletlenségei után, e 707 személy kiválasztásának módszerét is illetőleg — emelhetők is kifogások, melyek mind vizsgálati alapunknak csak egy aránylag szűk rétegre való korlátozását, s e rétegből is a város ténylegesen leggazdagabb személyei egy részének a módszer (illetve a választott vizsgálati alap) hibájából való kimaradását hányhatják is szemünkre — ezzel szemben a következőket kell hangsúlyoznunk: a) Vizsgálatunk célja elsődlegesen nem a virilisták, hanem általában a főváros gazdasági, társadalmi és politikai vezetőrétegének megismerése volt. b) Ebből a szempontból a számba jöhető személyeknek a virilistajegyzék alapján történő kiválasztása egy olyan többszörösen rétegezett mintavétel első lépcsőjének tekinthető, ahol a kiválasztásnál alkalmazott egyik ismérv (ti. a virilisták sorába tartozás) szerencsés véletlen folytán már eleve egy, a vagyon, a sajátlagosan budapesti vagyonalap s ugyanakkor bizonyos feltehető várospolitikai érdeklődés alapján kialakult kész — ha nem is hibátlan — csoportosítás átvételét tette lehetővé. E csoportot végül is az első 200 egyszeresen számított adójú adózónak megfelelő ranghelyek mechanikus kiemelésével másodszor is rétegeztük. c) Mindezek együttes eredményeképpen létrejött élcsoportunkat ezek után teljességének természetszerű tökéletlenségei ellenére is joggal tekinthetjük a további vizsgálat megbízható és reális alapjának. Anélkül persze, hogy egy, a mintavétel határait szélesebb forrásanyagra kiterjesztő későbbi részletesebb vizsgálat jogosultságát, sőt szükséges voltát a legcsekélyebb mértékben is tagadni kívánnók — s annak hangsúlyozásával, hogy a tárgyalás során kiemelendő egyes személyek jelentőségét s kiemelésük okát nem önmagukban, saját anyagi viszonyaikban vagy társadalmi pozíciójukban láttuk, hanem abban, hogy a mintavétel során a vizsgált társadalmi réteg valamely szempontból jellemző képviselőinek bizonyultak. II. Vizsgálatunk a következőkben természetszerűen irányul annak tisztázására, hogy az e 707 személyt az élcsoportba juttató vagyoni, ill. jövedelmi alap milyen forrásokból jött létre : benne a burzsoá vagyonosodás legjellegzetesebb összetevői : az ingatlanbirtok, az ipari, kereskedelmi, értelmiségi jellegű tevékenység — legalábbis az adózás alapján felmérhetően — milyen arányban, milyen súllyal vannak képviselve ? 7 A már korábban is említett kétszeres beszámításra a választási törvény szerint az Akadémia tagjainak, tanároknak, akadémiai művészeknek, tudósoknak, ügyvédeknek, közjegyzőknek, mérnököknek, sebészeknek, oki. gazdáknak és oki. erdészeknek és bányászoknak, valamint alkalmazásban álló lelkészeknek, segédlelkészeknek, községi jegyzőknek, iskolai tanítóknak és oki. kisdedóvóknak volt joga. 149
