Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

1. E kérdésre a választ először a 707 személy foglalkozásaként a virilisták jegyzékén alkalmazott megjelölések csoportosításával kíséreljük meg megadni. 1. tábla AZ ÉLCSOPORT FOGLALKOZÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA AZ 1200 LEGTÖBB ADÓT FIZETŐ NÉVJEGYZÉKÉNEK NOMENKLATÚRÁJA ALAPJÁN Háztulajdonos 316 Orvos 24 Gyáros 46 Gyógyszerész 4 Építész 27 Ügyvéd 37 Iparos 6 Mérnök 7 Kereskedő 84 Közalkalmazott 19 Vendéglős 12 Egy. tanár 5 Fürdős 3 Közjegyző 3 Fuvaros 2 Könyvkereskedő,- kiadó 1 Bankár 24 Lapkiadó 10 Rt. igazgató 17 Színháztulajdonos 2 Igazgató, vezérigazgató 40 Tőkés, magánzó 5 Egyéb 13 összesen: 707 személy a) A táblázat (melyben — elsősorban az ipar, kereskedelem és a közalkalmazás területén — számos konkrétabb foglalkozási megjelölést egyelőre magunk vontunk össze általánosabb kifejezések alá —, míg a hitelügyi — bankár — és a bonyolultabb gazdasági szervezést sejttető foglalkozási kategóriák — igazgató, rt. igazgató stb. — eleve már a jegyzékekben is csak ilyen általános formákban voltak megadva) első látásra is az ingatlantulajdon hatalmas jelentőségét mutatja. Az ipari, kereskedelmi, hitelügyi tevékenységből származó vagyonalapok birtokosainak száma a háztulajdonosok számát együttesen sem éri el, sőt meg sem közelíti. Feltűnő ezenkívül az ügyvédek és építészek magas aránya: ügyvéd több van, mint igazgató, vezérigazgató, és az építészek száma több mint kétharmada a gyárosokénak és egyharmada a kereskedőkének. És ha más egyéb, még megfigyelhető torzulástól el is tekintünk, az így kibontakozó képet korántsem tarthatjuk jellemzőnek egy éppen gazdasági jelentősége révén néhány évtized alatt hatalmasra felnövekedett városra. Természetszerűleg merül fel tehát az igény, hogy a foglalkozások megjelölésére használt fenti, láthatólag nagyon is általános nómenklatúrát felbontsuk és a mögötte megbúvó, a valóságban nyilván sokkalta differenciáltabb foglalkozás és vagyonalap szerinti megoszlást feltárjuk. b) Mivel azonban e 707 személy kiválasztása egy 14 évet átfogó periódus 9 esztendejéből történt, úgy véljük nem lesz haszontalan, ha még e vizsgálatot megelőzve élcsoportunk genezisének és ezáltal foglalkozási megoszlása sajátosságainak egyik magyarázatát is keresendő, fenti táblánkkal összehasonlítjuk a vizsgálati periódusból kiemelt 4 év évenként 1200 virilistájának ugyanazon nómenklatúra ugyanolyan erős korlátai között vizsgálható foglalkozási megoszlását és annak alakulását. (2. tábla). A táblázat elemzése a nomenklatúra pontosságával szembeni minden említett fenntartásunk mellett is annyit világosan érzékeltet, hogy 1903—1910 között a virilisták rétegét összetevő foglalkozási, ill. vagyoni-jövedelmi kategóriák egymáshoz viszonyított aránya elég jelentősen megváltozott. Az 1910-re így kialakult arányok azután 1917-ig jelentősen már nem is változtak meg. A változás egyrészt a háztulajdon és a bonyolultabb gazdasági szervezési formák előtérbe nyomulását sejttető igazgató, rt. igazgató, vezérigazgató megjelölésű állások arányának igen erős, és a háztulajdonéval ellentétben 1910 után is tovább tartó megnövekedéséből áll. — Másrészt legalább annyira feltűnő és jelentős a gyáros, és még sokkal inkább a kereskedő megjelölésű, valamint a kis-, kézmű- és vendéglátó ipari foglalkozási kategóriák arányának roppant visszaesése. Joggal tételezhetjük fel, hogy a főleg gyáros, gyárigazgató, gyártulajdo150