Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

2. Mind ennek a bővebb ismertetése, a vizsgálatunk alapját biztosító intézmény megismerésén túl, azért sem érdektelen, mert a virilizmus e merev rendjén 1918-ig egyetlen — ha gyakorlatilag teljesen nem is kihasznált — lazítást éppen Budapest polgárságának sikerült elérnie. Magyarország legmodernebbül polgárosult, a polgárosodásban élenjáró városának burzsoáziája számára a vagyon politikai befolyásának ilyen automatikus biztosításából származható veszélyek természetszerűleg legelőször kellett hogy feltűnjenek. A fővárosi törvény tárgyalásakor mind a városok közgyűlései, mind (1872 őszén a képviselőházhoz Wahrmann Mór által benyújtott folyamodványukban) Budapest polgárai — köztük számosan azok is, kiknek pedig a törvény kifejezetten előnyös lett volna — a virilizmus törvénybeiktatása ellen emelték fel szavukat.

3 Tiltakozásuknak sikerült elérnie, hogy az 1872. évi 36. tc.-ben, mely az akkor egyesített főváros különleges jogállását szabályozta, a 36. § kimondta, hogy a 400 főben megállapított fővárosi törvényhatósági bizottság tagságának felét kitevő 200 virilista tagot nem automatikusan a legtöbbet adózók névjegyzékének élén álló 200 személy adja, hanem őket a legtöbb adót fizető 1200 személy közül a választóknak kell választaniok (ami azonban természetszerűen nem érintette valamely virilista szabad választás útján való esetleges megválaszthatóságának lehetőségét). — Negyedszázad múltán a fővárosi bíráló választmány 19/1897. sz. határozata kimondta, hogy valamely férj vagy atya a jegyzékbe való felvételéhez szükséges államadójába (a nők szavazati joga ekkor még nem lévén törvénybe iktatva) a feleség, valamint a kiskorú gyermek államadója is beszámítandó, ha azok vagyonát az illető férj vagy apa kezeli. Az 1356/1897. sz. közigazgatási bírósági döntés alapján a főváros igazoló választmányának 20/1902. sz. határozata a törvényt olyan újabb értelmezéssel egészítette ki, hogy az 1200 legnagyobb adófizető jegyzékébe csak azok a személyek vehetők fel, akik magukat a községi választók névjegyzékébe is felvétették ; ugyanebben az évben a bíráló választmány 2/1902. sz. határozata pedig a virilis választójog aktív s passzív gyakorlását függetlenné tette a megállapított adó tényleges befizetésétől azzal, hogy kimondta: az adó tényleges befizetésére határidő megállapítva nincs.

4 3. Eltekintve attól, hogy az egyenes állami adónak a jegyzékbe való felvételhez szükséges kimutatását végző fővárosi adószámviteli osztály munkájában, főleg a 80—90-es években, még igen sűrűn fordultak elő kisebb-nagyobb pontatlanságok, hiányosságok,

5 — s még előbb : attól, hogy az egyenesadók végösszege (tekintettel összetevőinek rendkívül heterogén, eltérő adókulcsokkal számított voltára) korántsem fejezi ki pontosan a megadóztatott személy tényleges vagyoni helyzetét s így segítségével a rétegeződés is csak bizonyos torzulásokkal vizsgálható, — a virilizmus intézményének fővárosi ilyetén alakulása az 1200 virilista adatait tartalmazó, elemzésünk alapjául szolgáló jegyzékek forrásértékét ezenkívül is eleve több szempontból korlátozza. a) így a jegyzékbe való felvételnél — és a sorrend megállapításánál — csak a székesfőváros területén fekvő ingatlan vagyon és a főváros területén élvezett jövedelem összes egyenes államadója és a személyes kereseti adó összege vétetvén tekintetbe (ideszámítva viszont — mint láttuk — a gyermek vagy feleség a választójogosult apa, ill. férj által kezelt vagyonának adóját is), — a vizsgálat keretéből eleve kiesnek mindazon budapesti lakosok, kiknek adóalapja Budapest közigazgatási határain kívül fekvő ingatlan. — Szempontunkból ez elsősorban az akkori fővárosi határon kívül eső elővárosok (Újpest, Kispest, Pestújhely stb.) területén működő gyárak, ipartelepek, vagy egyszerűen csak telektulajdon ingatlanadóját máris leszámítja a számbajöhető adóösszegből. Az ebből eredő torzulást azonban úgy véljük nagyjából még ellensúlyozza az a körülmény, hogy egyrészt az ezekből élvezett jövedelmet 3 A virilizmusnak a fővárosi törvényben kialakított fogalmáról ld. Gárdonyi Albert : A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye, Bp. 1913, ahol szépen látható a kormányzat fokozatos hátrálása az automatikus virilizmustól az 1000, majd 1200 virilis választó koncepcióján át a végül megvalósult szerkezetig. 96—98, 104, 147, 167, 180, 188, 196, 218—20, 222, 232—233,251—268.1. 4 Erre Id. a Guthi Soma által szerkesztett Fővárosi Almanach Lexikon és Útmutató 1904. évi kötetét (138. 1.). 5 Ld. erre a Fővárosi Levéltár Székesfővárosi levéltárában a tanácsi iratok között található, s a jegyzékek összeállításának hibáival foglalkozó jelentéseket. 147