Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

RÓZSA MIKLÓS: Pest-budai céhen kívüli felszabadítólevelek a XIX. század első feléből

rendesen kitanulta. A szakma kitanulásának módja az volt, hogy a cukrászatot tanulni kívánó ifjú valamely önálló cukrászhoz inasnak szegődött. Pammer, Kammermayer, Klenovits, Bonner, Nais, Tost és Stück felszabadítóleveléből kitűnik, hogy a szegődtetés hány évre történt. A többi felszabadítólevél szövegéből nem lehet arra következtetni, hogy már a szegődtetéskor, tehát előzetesen meghatározásra került volna az az idő, amelyet a szegődtetett inasként el fog tölteni. A céhes iparokra nézve a Közönséges Czikkelyek

45 egyértelműen meghatározzák, hogy az inasidő az egyes szakmákban hány évig tart. A cukrászoknál ilyen szabályozás nem volt. Volt azonban kialakult és elfogadott gyakorlat, mely szerint az inasidő Pesten általában öt esztendő.

46 Felszabadítóleveleink szerint azonban lehetőség volt az ettől való eltérésre is, mert habár Pammert, Borniert és Naist öt évre, Kammermayert és Klenovitsot viszont négy évre szegődtette tanítómestere, Pammert azonban mintegy hat héttel, Kammermayert majdnem egy hónappal, Naist hat hónappal korábban szabadította fel. Lánczky négy évig, Strauss öt évig és két hónapig, Mayer három évig, Spelter négy évig volt inas. Előfordult azonban, hogy ugyanaz a pesti cukrász, aki egyik inasát négy év után szabadította fel, másik inasát csak három évre szegődtette.

47 Ezzel szemben néhány év múlva a többi pesti cukrásszal együtt ellenezte, hogy a városi tanács önálló működésre jogot adjon olyan cukrászsegédnek, akinek csak három vagy négyévi inasideje volt. Jogorvoslat folytán hozott határozatával a Helytartótanács úgy döntött, hogy mind az, aki három évig, mind az, aki négy évig volt inas, szakmáját rendesen kitanulta, és ezért jogosult a cukrászatot önállóan űzni.

48 Budán a kialakult gyakorlat szerint hat esztendeig tartott az inasidő. Mannt és Stücköt tanítómestereik ennyi időre szegődtették. Az inast általában az a cukrász szabadította fel, akinél inaséveit megkezdte. Ha azonban a tanítómester elhalálozott, az inas tanulóéveit más cukrásznál folytatta. Az elhalálozáson kívül okot adhatott a tanítómester változásra a tanítómesternek az inassal szembeni durva magatartása is,

49 továbbá az, ha a tanítómester abbahagyta tevékenysége folytatását. A tanulóidő lejártával a tanítómester az inast, éppen úgy, mint a céhes iparokban a céh, felszabadította, s erről okiratot, felszabadítólevelet adott. A felszabadítás előfeltételei közé azonban nemcsak a tanulási idő kitöltése, hanem éppen úgy, mint a céhes iparoknál, az is tartozott, hogy a felszabadításra váró ellen semmilyen alapos kifogás sem legyen. Strauss és Klenovits felszabadítólevele arról tanúskodik, hogy a felszabadítás a cukrászoknál is kialakult szokás és rend szerint történt. A felszabadítólevél kiállítása ugyancsak Strauss felszabadítólevelének szövegéből kitűnően „nach Sitte und Gebrauch" a felszabadítás napján történik. Ennek ellenére Pammer a felszabadítás után több hónappal, Lánczky pedig csak közel három év múlva kapta meg felszabadítólevelét. Valószínűnek látszik, hogy a felszabadítólevél kiállítása hozzátartozott a benne foglalt jogi jelentőségű tény, a felszabadítás teljessé tételéhez, s Lánczky és Pammer esete csak ma már nem magyarázható kivétel volt. Felszabadítóleveleinknek ugyanezen korszakban a céhes iparokban kiállított felszabadítólevelekkel való összehasonlítása arra enged következtetni, hogy a céhkereteken kívül álló pesti és budai cukrászok között volt olyan törekvés, hogy a szakmai képzéssel és ennek igazolásával kapcsolatos gyakorlat a céhes iparok idevonatkozó szabályaival összhangban alakuljon ki. Ezzel magyarázható, hogy megállapítást nyert az inasidő tartama, hogy az inastól tisztességes és szófogadó, hűséges, szorgalmas és engedelmes magatartást kívántak meg, hogy az inasnak alapos ok fennforgása esetén joga van más önálló cukrászhoz szegődnie, hogy az inasi esztendőket kitöltött inast felszabadították, aki ezzel legényi sorba lép, és erről okiratot kap. 45 III. Czikkely. 46 Fővárosi Levéltár. Pesti levéltár Rel. a. n. 3265. és 3439. 47 Fővárosi Levéltár. Pesti levéltár Rel. a. n. 4114. 48 Fővárosi Levéltár. Pesti levéltár Int. a. n. 2744. és 3439. 49 Fővárosi Levéltár. Pes„ti levéltár Int. a. n. 10817. 80 Közönséges Czéhbeli Czikkelyek. VIII. 142