Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban
A megyei urak láthatólag igyekeztek alapos munkát végezni. A július 28-i közgyűlésen már a megyei börtönök rendkívüli túlzsúfoltságáról panaszkodtak, és a királynőhöz intéztek kérelmet, hogy a több évre elítélt közbűntényesek várbörtönökbe való átszállításáról kegyelmesen intézkedjék. 69 Ugyanezen a közgyűlésen Versányi Ádám megyei adószedő és Záborszky Gábor esküdt bejelentette, hogy a tétényi parasztoknak a helyszínen, német nyelven magyarázta el a megye által számukra kidolgozott urbáriumot, amelyet azok el is fogadtak, csak azzal nem voltak tisztában, hogy ki számít közülük egésztelkesnek 70 (mint utólag kiderült: senki). Végül pedig 1766. szemptember 6-án a tétényi birkás megöletésével kapcsolatos, pár hónapig tartó büntetőper is véget ért: a megyei törvényszék Tichy Györgyöt fej vesztésre (ad gladium), Eisler Mártont pedig egyévi börténre ítélte. 71 A megye mindezzel a maga részéről lezártnak, elintézettnek tekintette a tétényi tumultus ügyét. A számára meglepő fordulat azonban ezután következett. A tétényi ügyben ugyanis egymásután két leirat érkezett hozzá. Az egyik 1766. október 1-i keltezéssel, Bécsből, Mária Terézia sajátkezű aláírásával, a halálos ítélet dolgában. A másik 1766. október 6-ról keltezve Pozsonyból, a helytartótanácstól, a zendülésről felterjesztett megyei tájékoztatásra és állásfoglalásra válaszul. Mindkét leirat az 1766. december 9-i megyei közgyűlésen került felolvasásra. Mindkettő ránk maradt. Az első iratban Mária Terézia kijelenti, hogy miután a két tétényi elítélt perének referátumát meghallgatta, „császári-királyi kegyességünkből és kegyelmünkből úgy döntöttünks hogy Tichy György a rá kimondott halálbüntetés helyett egy esztendeig Budán, bilincsben kényszermunkát végezzen, Eisler (Aissler) Márton pedig ugyancsak Budán egy hónapon át végezze azt, utána pedig, előzetes komoly megintés után, engedjék őket szabadon." A megye tehát adja át a foglyokat a budai katonai parancsnokságnak (amely átvételükre a haditanácson át kap majd utasítást), és majd onnan „engedtessenek szabadon". 72 A királynőnek elég lesújtó véleménye lehetett a megyei peres eljárásról és a törvényszék ítéletének megalapozottságáról, ha a gyilkossági vád alapján kimondott halálbüntetést egyetlen esztendőre (illetve a másik vádlott egy esztendejét egy hónapra) változtatta át, sőt elég szembetűnő bizalmatlansággal még arról is külön intézkedett, hogy a foglyokat kivegye a megye kezéből és az udvar szavától közvetlenül függő császári katonaságnak adassa át, hogy majd onnan kerüljenek szabadlábra. De nem kevésbé lesújtó véleményről tanúskodik a másik irat, amelynek szövegéből kiderült, hogy a tulajdonképpeni zendülés ügye is eljutott Bécsig. Ez az utóbbi irat az alábbiakat közölte a megyével: „Uraságtok július 16-án kelt tájékoztatóját a Rudnyánszky József úr és jobbágyai között keletkezett egyenetlenségekről a vizsgálati iratokkal együtt megkapta a helytartótanács és ő szent felségének alázatosan bemutatta." 69 Uo. f. 1183. 70 Uo. f. 1187. Dominus generalis perceptor Adamus Versányi cum jurassore Gabriele Záborszky re publicationis urb arialis regulationis per unitos hos comitatus pro incolis Tétényiensibus elaboratae ad faciem loci exeuntes retulerunt oraliter memoratam regulationem praeallatis incolis Germanico idiomate explanatam per ipsos acceptatam esse in eo dumtaxat difficultatem formando, quod ignorarent, quis ipsorum integrae, quis item mediae esset sessionis. Praeterea quoad foenetorum carentiam ultro suam posuerunt insinuationem. 71 Pest m. lt. Malefactorum protocolaris series, 1766—1769, 43. és 44. tétel. Maguk a periratok nem találhatók. 72 Pest m. lt. Intimata, 1766. (Az 1766. dec. 9-i iratok közt, 11. sz.) „Demissa informatione vestra penes processum criminalem contra Georgium Tichi et Martinum Aissler opilioni dominali in Tétény песет inferentes motum et terminatum sub die 6 a recenter evoluti mensis Septembris isthuc submissa, benigne percepta, nobisque humillime relata, ex gratia et dementia nostra caesareo-regia benigne resolvimus : ut Georgius quidem Tichi in vicem sibi dictatae mortis poenae in compedibus Budae per unum annum, alter vero Martinus utpote Aissler pes unum mensem aeque Budae labores publicos subeant, dein autem penes praeviam seriam commonitionem, liberi dimittantur. .." (Az irat Mária Terézia aláírásán kívül gr. Esterházy Ferencet és Jablanczy Józsefét viseli). Mária Terézia sajátkezű resolutiója: OL, Magyar Kancellária, Originales Referadae 1766: 201. 127
