Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

dúkkal a tiszttartói ház udvarán a tömlöchöz vitetett. Mielőtt pedig oda betették volna őt, a tanácsos úr is odaért, a hajdúk által már a lejárathoz illesztett létrát elvétette és a foglyot a létra segítsége nélkül körülbelül másfél bécsi öl mélységbe letaszíttatta".

40 E leírás már sokkal valószerűbb. De azért a megyei urak szemrebbenés és megjegyzés nélkül hallgatták végig a két hajdú minden tiszttartói mellébeszélésen túltevő, átlátszó és kenetes hazugságait arról, hogy Konrád csak „egynehány ütést" kapott az úrtól, majd annak kívánságára „maga az tömlöczbe le bocsajtkozott".

41 A jelenet ismerős : a sötét, földalatti tömlöc a tiszttartó házának elengedhetetlen tartozékaként, a parasztok szóvivőjének bántalmazása és elzáratása, de még az is, ami e provokatív, erőszakos lépésből a feszült helyzetben következett. Hasonlóan történt ez az előző évben, 1765 szeptemberében, a dobrai, Vas megyei Batthyány-uradalomban ; a jobbágyok végül itt is a tiszttartó házát megostromolva, erővel szabadították ki embereiket.

42 A sors iróniájához tartozik, hogy Rudnyánszky még hozzá maga gondoskodott a felháborodást kiváltó hír minél sietősebb elterjesztéséről: hajdújával végigkerestette a falut (mondanunk sem kell: hiába) egy éppen kéznél található kovácsért vagy lakatosért, hogy foglyát tüstént vasra veresse.

43 S először még most is csak annyi történt, hogy vagy tíz-tizenkét családfő összegyűlt a bíró házánál, majd a bíró távollétében Knop Ádám javaslatára, növekvő kísérettel elindult a tiszttartót megkérni, hogy az ártatlanul bebörtönzött Konrádot bocsássák szabadon.

44 A tiszttartó három Rudnyánszky-fiú (Antal, Elek és Ignác) kíséretében éppen Battára indult kocsin, amikor meglátta „a sok embert öszve tsoportosulva lenni s eleikben menni, kik az tömlöczben vetett eskütt embert ki szabadítani akarták".

45 A megyei vizsgálók buzgón keresték azon vád igazolását, hogy a parasztok elálltak az utat, sőt megragadták a lovak zabláját (nem kellett: a kocsi előbb megállt majd visszafordult), fenyegetőleg követelték a fogoly kiadatását és (a hajdúk szerint) csak azért nem rohanták meg azonnal a házat, mert még nem érezték elég erősnek magukat. A valóságban azonban ekkor még inkább az alkura, kérő szóra hajló, a nyílt összetűzést elkerülni kívánó, óvatosabb, idősebb jobbágygazdák vezették az akciót, akik igyekeztek visszatartani az elszántabbakat, és megértetni a Rudnyánszkyakkal, hogy a helyzet veszedelmessé válhat, ha nem engednek valamit. Az úrfiak azután gondoskodtak róla, hogy e kísérlet a széles nyilvánosság előtt keserves kudarcba fulladjon. Tetteiket 40 Species facti, 1766. május 21. Haec dum ita communitatis nomine recenserit, ipse dominus consiliarius provisoralem domum ingressus quaesivit ex nuncio, an ne amplius robottas praestare simpliciter negarent, ad quod praevium communitatis edictum repetentem deputatum diris admodum verberibus baculo penes se habito ipse dominus consiliarius excessit, adque magis explendam iram suam pendentem e muro pistoletam arripuit, ast duo ejusdem filii Antonius et Ignatius cum provisore praevidentes facile secuturi majoris periculi casum, eundem deputatum e cubiculo ejecerunt, ejectum tandem alter ad aream domus stans filius Alexius corripuit, correptumque per hajdones ad carceres in area ejusdem provisoralis domus existentes duci curavit. Qui antequaquam ad eosdem conjuceretur adveniens etiam dominus consiliarius scalas ex descensu jam per hajdones adaptatas removeri, et capturn sine scalarum beneficio ad profunditatem semialterius circiter orgiae Viennensis detrudi jussit. 41 Aulih és Tiringer vallomásai, 1766. május 22. 42 Vörös К. : Az 1765—66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon, 1711—1790. Bp. 1952), 318—319. A robotkövetelések emelésére ld. Szántó I. : A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei, uo. 221—298. — A dobrafalvi parasztok régebben heti 1 napot, ekkoriban már heti 2—3 napot robotoltak igával, sőt aratás idején mindennap dolgozniok kellett, urbárium itt sem volt ; az 1765. október 5-én a kancellária által a királynő elé terjesztett urbárium heti 1 nap igás robotot írt elő. Szabó D. : A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. Bp. 1933. 61., 85., 210. Az egykorú, igen bő és jellemző, vidéki anyagból emeljük ki (annyi más közül) a somogyvári jobbágyoknak a tétényi eseményekkel egy időben kelt, Mária Teréziához írt instanciájából e sorokat : „Elsőben minémü nyomorúságukat szenvedünk az minden napi uraság dolgában, hogy sem télben, sem nyárban nyugságunk nincsen s ha valamelikünk el maradott az minden napi dologrul keservesen üldöztettünk valamint az pogán kézben esett, sanyargatott rabok." — Kaposvári Állami Levéltár, Somogy megye levéltára, Acta congregationalia 1766. III. f. 28. 43 Hidegh János vallomása, 1766. júl. 10. 44 Eisenheck György, Faigl Mátyás és König József vallomásai, 1766. júl. 10. 45 Conradi tiszttartó vallomása, 1766. május 22. 121