Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

nagyjából egybehangzóan írják le a szemtanúk és szenvedő alanyok, csak neveikben ellentmondóak, ami nem is meglepő, olyan testvérekről lévén szó, akik közül egy sem akart a többi mögött a durva pökhendiségben, szidalmakban, parasztok bántalmazásában elmaradni. A tiszttartó szerint Antal volt az, aki a parasztokat megkérdezte : mit akarnak, és e feleletet kapta: „hogy az rabunk a tömlöczbül kint légyen". Eisenheck részletesebb (és lényegében véve Faigl és Galgóczy által is megerősített) vallomása szerint Elek kérdezte tőlük gorombán: „Mit akartok átkozott svábok?" (Was wilt ihr verfluchte Schwaben?). „Azt feleltük neki (folytatódik latinul a vallomás), hogy a tiszttartó urat akarjuk megkérni a bebörtönzött Konrád elengedésére".

46 Erre Elek leugrott a kocsiról, végigvágott az embereken, majd szitkozódva elindult vissza a ház felé. A kocsi követte, a parasztok közül is aki közelebb volt. A ház előtt azután (a parasztok tényvázlata szerint) Eisenheck és Knop a Rudnyánszkyfiúkat „összetett kezekkel kérték, és figyelmeztették őket arra, hogy könnyen kirobbanó nagyobb néplázadástól lehet félni". Ezek azonban rájuk sem hederítve „a könyörgök összekulcsolt ujjaira a náluk lévő botokkal roppant ütéseket mértek, úgy hogy (olvassuk a másnapi szövegben) ujjaik ma is dagadtak és minden munkára használhatatlanok".

47 Ezt a tiszttartó és a két hajdú ismét jobbnak látta mellőzni a dolgok elmondásánál, de a parasztok sorra megerősítették. Elek „fejünket és könyörgésre tartott kezünket verte" — mondotta Eisenheck, mint szenvedő fél.

48 Az ifjú urak szemléltető módon bebizonyították, hogy kéréssel, emberi szóval nem lehet náluk semmit sem elérni, és ugyanakkor durva fellépésükkel végre kiprovokálták a régóta készülő robbanást: a sűrűvé nőtt néptömeg megrohanta a házat, és betört a kapun, szembeszállva az urak és fegyveres szolgáik pisztolyaival, puskáival. A parasztok a faluban „jobban összve szedvén magokat — mondotta az egyik hajdú — eöregje, aprója, asszonyok és leány személyek nagy zsibajjal, kiáltozással, fejszékkel, vas vellákkal, dorongokkal az tiszttartó házához reá rohanának, az kaput ki törték, ablaknak vas rostélyát ki feszétették, tömlöcz ajtón lévő lakatot le verték és Konrád eskütt embert az tömlöczbül ki szabadították".

49 Ebben a vallomások lényegében egybevágnak. Eisenheck és óvatosabb társai még hozzáteszik, hogy az elszánt fiatalságot „az idősebbeknek sem kérése, sem félelme nem tudta visszatartani".

50 Valóban ez volt az a pont, amikor az események túlszaladtak a korábbi, alkut próbáló akció vezetőin, akik, ha tehették, eltávoztak vagy félrehúzódtak. Faigl Mátyás, Galgóczy János, König József sorra vallották, hogy az összecsapáskor elmentek, az utóbbi azon indokolással, hogy „rosszul érezte magát" (non bene me sensi).

51 A földekről éppen visszaérkező Tichy Pált az egybegyűlt néptömeg szemrehányásokkal halmozta el: „ti elhagytok bennünket e legnagyobb szükségben" — kiabálták az emberek, majd (vallomása szerint)

5- vonakodása ellenére arra kényszerítették, hogy velük menjen. Hidegh János kisbíró a tiszttartó istállójába húzódott be a lovásszal együtt ; kihallgatásakor a megyei urak mérgesen vonták kétségbe, hogy ilyen körülmények között (az istállóból olykor kinézve) hogyan láthatta, amint maga az ismét helyszínre érkező földesúr mindkét kezében pisztollyal avatkozik a küzdelembe, meg hogy a tiszttartó puskát hoz ki a házból az egyik urasági szolga számára.

53 A vallomásokból 46 Eisenheck György vallomása, 1766. júl. 10. 47 Species facti, 1766. május 21. Georgius Ejszinhek et Adamus Knop pro eliberatione innocentis et non nisi edicta communitatis referentis apud juvenes dominos recte in procinctu aliquo abeundi constitutes complicatis manibus rogarunt, facileque emergentis majoris plebeae seditionis metum iisdem ad oculos posuerunt. Sed his quoque nihil moti complicatis praevio modo precantium digitis penes se habitis baculis tarn enormes infiixerunt ictus, ut et hodie tumentes digiti ad perficiendum iuidpiam inutiles sint. 48 Eisenheck György vallomása, 1766. júl. 10. 49 Tiringer Jakab vallomása, 1766. május 22. Hasonlóan Aulih Jakab és Conradi Máté vallomásai is ugyanakkor. 50 Species facti, 1766. május 21. 51 Faigl, Galgóczy és König József vallomásai, 1766. júl. 10. 52 Tichy Pál vallomása 1766. júl. 10. Ego intrando populum jam congregatum deprehendi, hominesque me arguebant dicendo: vos in maxima necessitate nos deseritis, meque reluctantem populus praeire cogebant qui me ad murum retraxi, plebs verő portae irruens aditum sibi facit. . . 53 Hidegh Jakab vallomása, 1766. júl. 11. 122