Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

bérrendezést megelőzően (1768) a 9 kérdőpontra adott válaszok szerint „erdejek nincsen", „kevés szántó földök vagyon, réttyek pedig semmi", mert ami volt, azt is búza alá szántották. A szántók két vetőben vannak. Az egyik dűlőben „vagyon kinek-kinek őszi alá való két hold földe, azokba elvethetni hét pozsonyi mérőt", a másik dűlőben „ugyan őszi vetés alá két földök, kikben vetnek 8 pozsonyi mérőt. Tavaszi alá pedig vagyon mindenkinek három földe, azokban vethetnek három pozsonyi mérőt". Vagyis „ezen helység lakossainak

13 két vetőre vagyon hét darab földök, mellyekben öszveséggel két esztendő alatt vetnek 18 pozsonyi mérőt", nem számítva a kukoricás, kenderes, káposztás földeket, de beleértve hét, korábban jobbágyok, most zsidók által bírt belső fundus külső, szántóföldi tartozékait, amelyeken a többi jobbágy osztozott. E kissé szűkös lehetőségeket ellensúlyozta viszont, hogy a legtöbbnek volt szőleje, „abbul kivált életeket táplálják", Buda viszonylagos közelsége pedig piacot biztosított az erősödő paraszti árutermelés számára.

14 E jelentős mozzanatok: a szőlő és a közeli piac következtében aligha volna reális, ha az egykorú tétényi parasztok, köztük a mozgalmas események szereplőinek gazdasági feltételeit pusztán csak azon szokásos úrbéri kategóriák elismétlésével próbálnánk meghatározni, amelyekbe az urbárium vagy a dikális összeírások sorolták őket. Szerencsére az urbáriumon kívül ránk maradt egy közel egykorú részletes, név szerinti megyei adóösszeírás (1771),

15 valamint két olyan, éppen az 1766-i vizsgálatokkal kapcsolatban készült, név szerinti (ha nem is egészen pontos) adatfelvétel, amelyből a szőlők, a bortermés mennyisége is jobban meghatározható. Az egyik

16 elsősorban az állatállományt és a vetést mutatja ki, bár a szőlőről is tájékoztat: ebben 59 családfő szerepel, közte 10 zsellér. A másik

17 viszont Conradi Máté uradalmi tiszttartó kimutatása arról szól, hogy a helység szőlősgazdái közül az előző, 1765. évben ki mennyi mustot szüretelt, és abból menynyit adott át bordézsma fejében a földesúrnak. Ez utóbbi jegyzékben 61 családfő szerepel, akik közül csak 19-nek termett 20 urnánál (kb. 1086,6 liternél) kevesebb bora. További 28 már 21—50 urna (1140—2715 1.), 14 nagyobb szőlősgazda pedig évente 50 urna fölötti terméssel rendelkezett. Mindezen adatok összevetéséből kitűnik, hogy a községnek az első kihallgatási napra berendelt, tekintélyesebb gazdái viselték (az 1766-tól hiányzó Konrád Jakab kivételével) a további évek során is a vezető tisztségeket: 1768-ban Eisenheck volt a bíró, 1771-ben König Péter. Ezek az úrbéri tabellában (1770) a viszonylag jobb módúak, a féltelkes jobbágygazdák közt szerepelnek (ez akkor a legmagasabb helyi kategória), fejenként 16—17 hold szántóval, 2—4 igásmarha, 2—3 ló és ugyanannyi tehén tulajdonosaként. Az 1771-i összeírásban is ők állnak a község névsora élén. Még többet mond, hogy a bíró (Harnisfeger) családja 60+20 urna (4344 1.), Tichy Pál 35 urna (1629 1), König Péter 75 urna (4072,5 1), Eisenheck György 20 urna (1086,6 1) évi borterméssel rendelkezett. E vezetők közt viszonylag úgy látszik az a Konrád Jakab volt a legszegényebb, aki a zendülés idején a legtöbb kockázatot vállalta, akit a földesúr börtönbe taszított, és akinek kiszabadítása érdekében a zendülés kitört. Konrád igásállattal egyáltalán nem rendelkezett, szőleje azonban zselléresedésre vall: 1752-ben 48 hospes, zsellér nincs, csak „rideg" (delitescens), 1760-ban 47 hospes mellett már 11 zsellér (6 jobb módú, 5 szegény) található, 1771-ben 33 hospes, de már 41 zsellér (29 házas, 12 hazátlan). Csakhogy például amíg 1752-ben a mesterembereket és az úrbéri szántóval nem bíró bortermelőket stb. is a hospesek közé sorolták, addig 1771-ben ezek éppen ellenkezőleg a zsellérek számát növelik. E kérdések behatóbb elemzése nem lévén ezúttal feladatunk, az urbárium legmegbízhatóbbnak tekinthető adataiból indultunk ki. 13 Értve itt az úrbéri szántóval bíró jobbágyokat. 14 Pest m. lt. Acta urbarialia antiqua, 1768—1771. 9 kérdőpontos jegyzőkönyvek, „Pilis járásbeliek", 1768. 15 Conscriptio domestica processus Pilisiensis, 1771. Pest m. lt. ö. 145/b. CP. II. 281/b. 16 Verzeichniss was die Possession Téttény in Anbauungen Winters, wie auch Sommers Frucht hat, nebst denen Weingarten, Viech und anderen Sachen. Pest m. lt. Miscellanea politica 1766—33/d. 17 Extractus subditorum Tétténiensium, quid et quantum iidem a. 1765. ex propriis vineis musti procreati perceperint et inclyto dominio convenientem decimam prestiterint. 1766. jún. 30. Pest m. lt. Miscellanea politica 1733—33/e. További (bár néhány évvel későbbi) támpontokat nyújt a szőlőkről egy 1772-i összeírás: Conscriptio vinearum in processu Pilisiensi existentium. Pest m. lt. Ö. 479/b. CC. II. 6—1. 115