Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
KUMOROVITZ L. BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez
KUMOROVITZ L. BERNÁT IDŐSB ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ÉPÍTKEZÉSEINEK TÖRTÉNETÉHEZ Az Anjouk építkezéseiről — általánosságban — elég sokat tudunk. I. Károly király Temesvárt építtette első magyarországi curiáját, 1 az országnak teljes birtokbavétele után pedig Visegrádra költözött. Ottani váraljai palotája 1330 táján épült. 2 I. Lajos 1347-ben Budára költözött, s itt is maradt 1355-ig. 3 Anyja, idősb Erzsébet nem jól érezte magát Visegrádon, s királyi férje halála (1342. júl. 16.) után Óbudán kezdi berendezni saját özvegyi curiáját. 1343 elején lát munkához. Ennek első hiteles nyoma fiának, I. Lajos királynak 1343. jan. 7-én kelt pátenslevele, melyben óbudai várát, vámjaival, minden jövedelmével s bárminemű jogaival és tartozékaival kedvelt anyjának, Erzsébetnek, Magyarország királynéjának azért adományozza, hogy ott éljen, azt használja, s benne lakjék — amíg csak él, vagy ameddig kedve tartja. Oklevele záradékában megjegyzi, hogy mihelyt az lehetségessé válik, privilégiális formában is ki fogja állíttatni. 4 Ez az oklevél záradék nem volt üres formula csupán. A király, úgy látszik, egy régóta bonyolódó helyzetet kívánt véglegesen felszámolni: az óbudai királyi várnak jogait és tartozékait az ugyancsak óbudai káptalannak e várbeli birtokjogától akarta elválasztani. Hogy pedig ez még az ő részére sem volt egyszerű feladat, bizonyítja tíz évvel később, 1353. aug. 31-én VI. Ince pápához benyújtott az a supplicatiója, melyben egy magyar püspöki bizottság kiküldését kéri az ügy elintézésére. Mivel a királyi család — írja kérvényében — familiárisaival együtt az újbudai várban lakik, s az attól nem messze fekvő óbudai vár az ugyancsak óbudai Szűz Mária-egyháznak, prépostjának és káptalanjának a tulajdona, ezért e két intézmény közelsége miatt az egyház népei sok kárt kénytelenek elszenvedni — az a kérése, hogy a kért bizottság becsülje föl a vár értékét, állapítsa meg mindazokat a birtokjogokat, amelyek a káptalant illetik meg, s jelöljön ki egy másik, az előbbivel egyenlő értékű várat vagy helyet, amelyet az egyháznak cserébe ajánlhatna fel. Ha pedig közvetítése eredménnyel járna, a pápa jóváhagyásával a bizottság a cserét is lebonyolíthatná. A pápa megjegyezvén, hogy ha 1 Kumorovitz L. B. : A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond-prépostság történetéhez (a továbbiakban: Várkápolna). Tanulmányok Budapest múltjából. (A továbbiakban: TBM) XV (1963) 114., 50. jegyzet. 2 Kumorovitz : Várkápolna 114., 51. jegyzet. 3 Kumorovitz: Várkápolna, 114—115., 52—53. jegyzet. 4 ... nos castrum nostrum de Veteri Buda cum tributis et omnibus suis proventibus, iuribus et pertinentiis universis — admisimus... excellentissime principisse domine Elyzabeth regine Hungarie genitricis nostre karissime ad manendum, conservandum et inhabitandum usque vitam suam vei quamdiu sue placuerit voluntati... prominentes eidem, ut quamprimun facultas ad id se obtulerit, présentes privilegialiter emanari faciemus. OL. Dl. 3551. Anjou-kori okmt. IV. 297. 9