Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180
tisztelet ellen, úgyhogy 1510-ben a bécsi theológiai fakultás elé idézték. Bár végül visszavonni kényszerült eretnek tanait, később mégis felmentették állásától. Torreano, aki teológiai doktor, pápai paenitentiarius, a rendfőnök vikáriusa, és a német, magyar és lengyel rendtartományok visitatora volt, nem valószínű, hogy a rend általános szellemével ellentétes nézeteket hirdetett volna. (A bécsi fakultással való első összeütközése idején épp rendi funkciói alapján vonta ki magát a támadások alól. Megjegyezzük, hogy a bécsi rendház nem tartozott az ottani városi tanács felügyelete alá ! 303 ) Az ispotályok vagyoni viszonyai adtak a városoknak indokot arra, hogy beavatkozzanak belső életükbe. Az ispotályos rendek zöme — és így a Szentlélek-rend is — eredetileg laikus közösségek voltak, amelynek tagjai egyaránt lehettek férfiak és nők, csak vállalniuk kellett a szegénygondozás és ápolás feladatait. Rendházaikban csak egy vagy két pap lehetett az egyházi teendők ellátására, azonban ezek nem avatkozhattak be az ispotály anyagi ügyeibe. Később egyre inkább az egyházi funkcióban lévők léptek előtérbe, és így eredeti feladatkörükkel kevésbé törődtek. 304 Az ápolási feladatokat, a felebaráti szeretet gyakorlását eredetileg önként vállaló laikusok helyett egyre inkább olyan személyek léptek be a rendbe, akik a javadalmakat kívánták élvezni. Tudunk gazdag emberekről is, akik ispotályba költöztek. 305 Az ispotályok hanyatlása már a XIV. században elkezdődött. A bécsi Szentlélek-ispotály például 1345-ben teljesen eladósodott, úgyhogy az osztrák hercegnek, mint kegyúrnak kellett közbelépnie. Ekkor az ispotályban három pap és két laikus élt. 306 Ugyanebben az időben — szinte alapítása után közvetlenül — következett be a felhévizi ispotály hanyatlása. Az ispotályra vonatkozó első három adatunk már birtok elidegenítéseikről maradt fenn. Valószínűleg ez az anyagi romlás bírta rá és főleg adott módot a városi tanácsban ülő patríciusoknak az ispotály gazdasági ügyeinek kézbevételére. A XV. század közepétől, ha a Szentlélek-ispotály nevében eljárnak, nem említik már a konventet, hanem magát az ispotályt, vagy a szegényeket, vagy pedig a városi tanácsot. Somogyi ebből arra következtetett, hogy a konvent már megszűnt, az ispotály mestere már többnyire nem a rend tagja, lényegében pedig a városi megbízott, a gondnok irányítja. 307 Ugyancsak Somogyi tisztázta a magyar ispotályok városi irányításának módját is. Hármas tagolódást találunk: felsőfokon a városi önkormányzat hordozója a tanács, legalul az ispotály mestere mint a tényleges vezető, a kettő között az összekötő kapocs, és a tanács megbízottja a gondnok. E két utóbbi azonban gyakran azonos személy. 308 Valóban, Budán is a tanács a legfelsőbb irányító, akinek megbízottja egy előkelő polgár mint gondnok, és alárendeltjük az ispotály egyházi vezetője. Somogyi fenti, Budával kapcsolatos megállapításai azonban nem egészen helyesek. Az ispotályra vonatkozó oklevelek ugyanis a megnevezésekben nem elég következetesek: különböző funkciót neveznek olykor azonos névvel. 1417-ben még Herricus fráter keresztes, tehát kétségkívül rendtag képviseli az ispotályt. 309 1449. november 9-én Bertalan papot említik az ispotály rektoraként, 310 aki ugyanezzel a megnevezéssel egy 1452. március 6-i oklevélben is szerepel, vele együtt azonban egy György nevű procurator eiusdem ecclesie. 311 Véleményünk szerint ez a György a városi tanács képviselője, annál is inkább, mert néhány nappal előbb 1452. február 23-án említenek egy „Georgius Hainburgii dictus rector hospitalis ecclesie Sancti Spiritus"-t, 312 pedig ekkor még Bertalan a rektor I 303 Gesch. d. St. Wien, II/2. k. 935. 304 Somogyi Z.: i. m. 38, 64. 305 Pásztor L. : i. m. 50—1. 306 Gesch. d. St. Wien, II/2. k. 938. V 307 Somogyi Z. : i. m. 40—1. 308 I. m. 68—70. 309 1417. április 27.: Dl. 10563, Vö.: 1417. július 9.: Dl. 10588. 310 Dl. 14310. 311 Dl. 14533. 312 Dl. 14517. 127
