Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

megyeri réven, a Duna mellett ütöttek tábort egészen Felhévízig.

8 Még egyszer említi Hévizet, amikor Óbuda helyét határozza meg. Attila városa, Buduuar vagy Ecilburgu a Duna mellett a hévizek felett épült fel (super calidas aquas).

9 Anonymus azonban, Szilágyi Loránd feltevése szerint a XII—

XIII. század fordulóján élt,

10 kérdéses tehát, hogy van-e jogunk adatát a honfoglalás korára visszavonatkoztatni. Különös ugyanis, hogy krónikáink, amelyek pedig az elveszett XI. századi Gesta szövegét őrizték meg,

11 nem tudnak a felhévízi táborozásról, és Hévíz nevét sem említik.

12 Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a krónika szövegek tanúsága szerint a szerző vagy átdolgozó igen jól ismerte Budát és környékét,

13 mégsem ír Hévízről, csak arra a következtetésre juthatunk, hogy az Ősgesta valóban nem tudott róla, és így történetírásunkban Anonymus említi először. Ez tehát csak azt bizonyítja, hogy Felhévíz a XII. században már létezett. Feltevésünket egy 1148-ból származó oklevél alátámasztja, és néhány új szemponttal egészíti ki. Ebben az oklevélben II. Géza király ugyanis elmondja, hogy László király a budai káptalannak évi 360 pensât adományozott, amit azonban a királyi kamara sáfárai rendszerint nem adtak meg, és ezért cserébe adja „tributum fori Geysa et tributum portus Pest et Kerepes, navium etiam cum vino sive cum salibus ascendentium sive cum aliis venalibus descendentium eidem ecclesie" ; megerősíti továbbá a káptalannak ugyancsak László királytól kapott dunai halászati jogát a megyeri révtől egészen a Nagy-(Csepel) szigetig.

14 Az oklevél szövege alapján (az etiam, azaz „is" szócska használata miatt) arra lehetne következtetni, hogy a király a Gézavásár és a pesti és kerepesi rév vámján kívül hajóvámot is adott a káptalannak. A későbbi oklevelek a révekben szedett hajóvámról emlékeznek meg. Ezért úgy véljük, hogy a hajóvámra vonatkozó és az etiam szócskát tartalmazó mellékmondat a révvámokra vonatkozó szakasz értelmezője csupán: az uralkodó a révekben szedett hajóvámot adományozta a káptalannak. Mit értett azonban az uralkodó Gézavásár és Kerepesrév alatt? A kerepesi rév nem tartozhatott a mai Kerepeshez, ezt már Salamon Ferenc is bebizonyította, aki szerint ez a jenői révvel volt azonos.

15 Gárdonyi Albert két éven belül két elméletet dolgozott ki a kerepesi révre, természetesen második alkalommal nem említve saját előbbi ellentétes nézetét. Először ő is a jenői A továbbiakban Szentpétery : Scriptores.) — Hogy az „ad Aquas Calidas Superiores" kifejezés valóban Budafelhévízet jelenti, azt utoljára Révhelyi E. bizonyította be részletesen: Kelenföld (Tabán) helye és neve. TBM IV (1936) 42—43. Szerinte azonban Anonymus megyeri réve nem a későbbi megyeri, hanem a pesti révvel azonos. TBM IV (1936) 41. — Ezzel szemben Győr ff y György szerint Anonymus megyeri révér. valóban az Óbuda feletti révet kell értenünk : Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959. 149—150. 9 Anonymus 1. c. {Szentpétery : Scriptores I. 35.) 10 Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok 71 (1937) 1—54, 136—202. — Újabban Csóka L. : Ki volt Anonymus? című tanulmányában (Magyar Nyelv LVIII [1962] 158.) újra a Jakubovich—• Heilig féle elméletet fogadva el Szilágyival szemben azt bizonygatja, hogy Anonymus II. és nem III. Béla jegyzője lett volna. Még ha feltevése helytálló lenne is, eredményeinket ez nem befolyásolja. 11 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest, 1961. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22. sz.) 68—70. 12 A XIV. századi szerkesztés 9. caputja csak ennyit mond: „Huni super utres noctis in silentio in Sicambria Danubium transeuntes..." {Szentpétery : Scriptores I. 259.) 13 Györffy Gy. : Krónikáink és a magyar őstörténet, Budapest, 1948. 125—177. 14 Budapest történetének okleveles emlékei. Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert (továbbiakban Bp. O.) I. k. Budapest, 1936. 3. — Az oklevél hitelességét kétségbe vonta Salamon F. : i. m. III. k. 17 skk. — Állításait már Pauler Gy. : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. k. Budapest, 1899. 451., 337. jegyzetében megcáfolta, s azóta is többen igazolták hitelességét. Vö. Gárdonyi A. : Buda és Pest a tatárjárás előtt. Budapest, 1941. (Tallózás Budapest és környéke múltjából 1. sz.) 20 skk. — Gárdonyi A. : Az óbudai káptalan kritikus oklevelei. Turul 57 (1943) 15 skk. 15 I. m. III. k. 20. 87