Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

KUBINYI ANDRÁS BUDAFELHÉVÍZ TOPOGRÁFIÁJA ÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A mai Császárfürdőtől délre egészen a Bem József utcáig elterülő vidék a középkorban Felhéviz vagy Budafelhéviz néven földesúri hatalom alatt álló önálló település volt, amely a XV. század végétől mezővárosi kiváltságokkal is rendelkezett. Ugyanakkor azonban — már a XIII. századtól — Buda külvárosának is nevezik. Nemcsak ez az elnevezés utal hazánk középkori fővárosa és a vele szomszédos jobbágyközség szorosabb kapcsolatára. Területének egyes részeit Buda városhoz tartozónak mondják, itt tartják Buda legfontosabb vásárait, a budai polgárság pedig jelentős gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik Felhévízen. Mindez igazolja, hogy a suburbium, külváros kifejezés jogosan kapcsolódik nevéhez, nemcsak a szom­szédságot jelenti, hanem utal a gazdasági és társadalmi kapcsolatokra is. Talán a polgári történetírásnak a gazdasági problémák iránti viszonylagos érdektelenségével magyarázható, hogy Felhévíz történetét máig sem írta meg senki. Salamon Ferenc is csak néhány helyen em­lékezik meg róla Budapest történetének nagy monográfiájában. Igaz, ez az élesszemű szerző már észrevette a gazdasági fejlődését elősegítő két legfontosabb tényezőt: a be nem fagyó melegvízforrásoknál télen is működő malmokat, és a fontos jenői révátkelőhelyet, azonban meglátásait nem dolgozta ki. 1 A meglevő hévízi irodalom elsősorban a Hévízen megtelepült Johannita-konvent, majd társaskáptalan iránti érdeklődés eredményeként jött létre, ezen­kívül rövid említéseket találunk a budapesti helytörténeti irodalomban is. 2 Jelen tanulmá­nyunkban Buda és külvárosa kapcsolataira kívánunk rámutatni, és foglalkozunk a helység fejlődésével is. Módszertanilag a vonatkozó forrásanyag hiányosságai miatt a német várostör­téneti irodalomban kialakult „Verfassungstopographie" módszert igyekeztünk alkalmazni amit nálunk Fügedi Erik ismertetett 3 és óbudai tanulmányában erdményesen alkalmazott is. 4 1 Salamon F. : Budapest története. II. Budapest, 1885. 212—213. 2 A johannitákra, illetve a társaskáptalanra vonatkozó irodalomból megemlíthetjük: Némethy L. : Adatok a budai felhévizi Szent-Háromságról nevezett prépostság és káptalan történetéhez. Budapest, 1883. — Reiszig E. : A János-lovagrend Budafelhévízen. Katholikus Szemle 1903. 15—26, 116—125. — Supka G. : A budafelhévízi Szentháromság-templom. Budapest, 1907. (Művelődéstörténeti Érte­kezések 25. sz.) — Reiszig E. : A János-lovagok birtokviszonyai Magyarországon. Történelmi Tár (a továbbiakban TT) 1911. 379—380. — Reiszig E. : A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyar­országon. II. Budapest, 1928. 17—31. — Gárdonyi A. : Középkori prépostságok a főváros területén. Történetírás. II. 1938. 185—187. — A helytörténeti irodalomból Gárdonyi A. két tanulmányát említhetjük: A középkori Buda határai. Bud. Rég. XIV (1945) 389 skk., Óbuda és környéke a középkorban. Bud. Rég. XIV (1945) 582—583. 3 A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból. Tanulmányok Budapest Múltjából (a továbbiakban TBM) XII (1957) 543—544. 4 Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. TBM XIII (1959) 7—56. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom