Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
vagy más igen sürgős szükség követelné, s akkor sem intézkednek a püspök tanácsa nélkül ; hogy nem teszik le a királyi prépostokat, hacsak kánoni módon vétségben nem marasztaltatnak el. A kalocsai érsek, püspökök, királyi prépostok és apátok ugyanakkor, követve a király nagylelkű példáját, szintén lemondtak a biboros előtt azon kánonellenes szokásukról, hogy kánoni ítélet nélkül fosztották meg javadalmuktól az alájuk rendelt prépostokat és más egyháziakat." 146 A patronátusnak nálunk való teljes kifejlődése pedig arra vall, hogy ezeket az intézkedéseket idővel világi viszonylatban is sikerült végrehajtani. A XII. század végére az exemptio kiváltságát is egyre több monostorunk szerzi meg. Korábban talán csak Pannonhalma élvezett ilyent valamilyen formában. A kérdés legjobb ismerője ugyanis így ír XI. századi kolostoraink és püspökeink jogi viszonyáról: „A magyar apátságok egymástól függetlenek voltak ugyan, de nagyon is alá voltak vetve a püspöki joghatóságnak. Az I. esztergomi 147 és szabolcsi (1092) zsinat határozatai azt mondják, hogy az apátok régi hagyományok alapján maradjanak meg megyéspüspökük irányítása alatt. Ha az apát messzebb távozik vagy a királyhoz megy, azt köteles bejelenteni a püspökének. Peres ügyében első fokon püspöke illetékes, aki egyébként a neki tetsző kíséretével évenkint többször is meglátogathatja egyházmegyéje apátságait, s ellenőrzi azok reguláris életét." 148 Első eddig ismert hiteles hazai említése az exemptiónak III. Bélától való, 149 s az a gyanúnk, hogy Pannonhalma is csak később, a XII. század végén szerezte meg annak teljes formáját. A zselicszentjakabi monostorral kapcsolatban azonban teljes biztossággal állíthatjuk, hogy nemcsak alapításakor tartozott a megyéspüspök iurisdictiója alá, hanem később (a XIII. és XIV. században) sem vétetett ki alóla, mint erről a már többször említett 1242-i püspöki oklevélen kívül 150 Benedek veszprémi püspök 1298-i, 151 továbbá Mária és Erzsébet királynő 1386. júl. 22-i, 152 s végül Benedek veszprémi püspök 1387. jan. 17-i (apátbeiktató) oklevele minden kétséget kizáró módon tanúskodik. 153 Mindannak az alapján, amit az ecclesia propria, a patronátus és az exemptio koraközépkori alakulásáról nagy vonásokban fölvázoltunk, oklevelünk zárórészének időnkénti értelmezéséről és jogi szempontból való értékesítéséről leszűrt benyomásainkat a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Ottó ispán korának szokása és gyakorlata szerint 1061-ben „sajátmonostort" alapított ; egyenesági örökösök hiányában — halála esetére — kolostora dominiumát vagy esetleg jogos örökösének távoli rokonai közül való kijelölését a királyra bízta, s a rokonok, valamint a világi és egyházi hatalmasok (ispánok, püspökök) esetleges igényeivel és támadásaival szemben már előre eltiltással élt. 154 146 Erdélyi: Művelődéstörténet II. 192. — Fejér: C. D. II. 180. — Fahre, M. P.: Le Liber Censuum de l'église Romaine. I. Paris, 1905. 457—458. (Fabre az oklevelet III. Bélához kapcsolja.) — Szentpétery : Kritikai jegyzék 118. reg. —• Ezzel kapcsolatban 1. még: Gyó'ry J. : Gesta regum — gesta nobilium. Budapest, 1948. 10—22. A vitatott levél tartalma azonban kora törekvéseit tükrözi. 147 Erdélyi L. (Magyarország törvényei Szent Istvántól Mohácsig. Szeged, 1942. 47.) szerint az I. esztergomi zsinat (az egyházfegyelem fejlődése alapján) megelőzte a szabolcsit. 148 Csóka L. : Clunyi szellemű volt-e a magyar egyház a XI. században? Regnum V (1942—1943) 175—176., 113. és 114. jegyzet. Az exemptióra von. 1. még: Jankovich M. : Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. Bud. Rég. XIX (1959) 67—94. és Gerics J. : Krónikáink szerepe a középkori jogéletben. Levéltári Közlemények 33 (1962) 7—10. 149 Szentpétery : Kritikai jegyz. 160. reg. ; Fejér : C. D. II. 353. 150 L. a 67. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 151 L. a 107. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. Ez az oklevél valóságos tárháza a megyéspüspöknek, a patrónusoknak és egy nem exempt kolostor kapcsolatára vonatkozó ismereteknek, azért ehelyütt külön is felhívjuk rá a történetkutatók figyelmét. 152 L. a 80. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 153 L. a 81. és 82. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 154 A tilalmi formuláról l.Váczy (a 124. jegyzetben i. m.): 13—19. 76
