Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

dött..., 1063-ban azonban eltűnik és csak Salamon bukása (1074) után, 1075-ben kerül újra elő, mint IV. Henrik követe." Hová lettek? A XI. századi magyar Gesta világosít fel erről, feleli Hóman — „melynek nyomán krónikáink a jövevény nemzetségek közt említik a Poth-nemzetséget, amelynek őse, Poth, Salamon korában jött Magyarországba". Hóman tehát elfogadja a Gestának a zselicszentjakabi felszentelésről szóló tudósítását, az 1061-es alapítólevelet azonban elveti azért, mert Potho 1060 és 1064 között nem tartózkodott Magyarországon, személyét pedig az 1422/1438-ból való oklevélben szereplő Ottóval s a Krónika Atha-jával azonosítja, mondván, hogy az Ottó—Atha változatok a XI. századi Gesta valamelyik folytatójának tollán létrejött szövegromlás a Krónika más helyén említett Potho helyett. Hómannak ezt a tetszetős előadását azonban nem fogadhatjuk el kételkedés nélkül azért, mert, mint az alapítólevélnek általunk fellelt bővebb szövegéből is kitűnik, az alapítás dátuma ellen nem lehet kifogásunk, következésképpen szerzője sem lehet azonos az 1060 és 1064 között Németországban élő Pot-tal. Gerics József legújabb analízise pedig minden kétséget kizáróan igazolja, hogy e Gesta-szerkesztésünk utolsó bejegyzése az 1066-os karantán háborúról és a zselici monostor felszenteléséről szól.

36 A kolostor alapítása és felszentelése között két évnél hosszabb időnek kellett eltelnie. A minden vagyonát a monostorra ruházó s építését minden bizonnyal személyesen irányító somogyi comes különben politikai okokból sem tartózkodhatott 1060 és 1064 között Németországban. Mivel a kolostor 1066-ra valóban felépült, alapítója pedig feleségén s egy, úgy látszik, fogadott fián (Alexius puer) kívül nem emlékezik meg egészen közeli rokonairól (örököseiről), halála utánra pedig a királyra bízza monostora sorsát, a Győr-nemzetség hómani genealógiáját bizonytalannak kell tekintenünk, s ezért nem is használhatjuk oklevelünk hitelességének vizsgálatában. Ezt a véleményünket szinte a bizonyosság erejével támasztja alá az (1061-es) alapítólevélnek 1257-ben interpolált intitulatiója is azáltal, hogy a Győr-nembeli Győr (Gewr) személyében mutatja be Ottó ispán atyját. Ez a betoldás ugyanis hihető, mert különösebb nehézség nélkül feltehető, hogy a XIII. század közepén élénken élt még tagjaiban a nemzetség névadó ősének két évszázad alatt áthagyományozott emlékezete. E hagyomány folyamatos volta mellett pedig az a fontos körülmény tanúskodik, hogy 1243-ban az Apor-nemzetség tagjai ellenkezés nélkül adták vissza a Győr-nembelieknek a IV. Béla által (valószínűleg a tatárdulás utáni zavaros időben) nekik adományozott zselici patronátust.

37 A magyar diplomatika művelőinek munkáiban kezdettől fogva nem találkozunk Ottó ispán oklevelének méltatásával. Fejérpataky László (1885-ben) csak Radó nádornak a szávaszentdemeteri monostor alapításáról szóló 1057-es interpolált és a százdi apátság 1067. körül kelt alapítólevelét ismeri, de ezeket is magánosok adományai királyi megerősítésének s formailag királyi okleveleknek tekinti.

38 Tíz évvel később (1895), miután Pauler a Fejér által (hibásan) közölt Guden-féle oklevél

39 keltét meghatározta (1079)

40 maga pedig a veszprémi káptalan magánlevéltárában az eredetijét is megtalálta, már „legrégibb magán-okleveleink"-nek is szentelt egy rövid fejezetet akadémiai székfoglaló értekezésében

41 — kijelentvén, hogy „eddig, mondhatni, teljesen elkerülte a diplomatikusuk figyelmét annak vizsgálata, hogy a királyi oklevelek mellett e korai időkben nem léteztek-e olyanok is, amelyeknek szerzője, kiadója a királyi kancellárián kívül eső más fórum, más testület volt". S elmélkedését folytatva elmondja, hogy az eddig ismert XI. századi magyar oklevelekről úgy tud36 Gerics J. : Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest» 1961. 69—70. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 22. sz.) 37 L. az oklevél bevezető sorait, valamint a 13. jegyzet 1. regesztáját, s a 119. jegyzetet. Mindez Györffy Györgynek a magyar nemzetségekről szóló tanítását is támogatja. (L. a 4. jegyzetben i. m. 34 sk.) Ezzel kapcsolatban 1. Szőke B. : Győr nevéről. Arrabona 2 (1960) 16—18. Végül 1. még: Wertner M. : Nemzetségi kutatások. Turul 17 (1899) 120. 38 Fejérpataky L. : A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest, 1885. 18. 39 Fejér : C. D. IX/7. 703. 40 Pauler : i. m. I. 188., és 292. jegyzet. 41 Fejérpataky L. : Oklevelek II. István király korából. Budapest, 1895. 4—16. 50