Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Seenger Ervin: III. Az Újkori Osztály – Kiscelli Múzeum – története 31-41

művészek támogatása, egy-egy díj odaítélése kizárólagosan erkölcsi jellegű volt. Ennek megfelelően ezek a tárgyak sem voltak művészi illetve iparművészeti jellegűek: a feloszlatott szabadkőműves-páholyokból és egyéb egyesületekből származtak. Csánky Dénes 1921-ben átveszi a Zichy Múzeum vezetését, a Fővárosi Múzeum vezetését Kuzsinszky Bálint veszi át. A múzeum „44 000 darabot meghaladó" gyűjteményanyagában az 1922. április 24-én felvett átadási jegyzőkönyv több hiányzó tárgyat tüntet fel, értékük azonban Rökk Szilárd aranyórájától eltekintve jelentéktelen. A gyűjtemény értékét 1922-ben 971 571,28 koronában állapították meg. Az ez évi vásárlás útján történt műtárgyarapodása nem több, mint 120 tárgy, — de ez évben tervezik a katalógusok kiadását, mind a Fővárosi Múzeum, mind az Aquincumi Múzeum számára. A két katalógusra 90 000 koronát be is állítanak a költségvetésbe, de mivel ez nem volt elegendő, a katalógusok nem jelentek meg. Két kiváló szakember kinevezése által bővült 1922. január 21-én a múzeum létszáma. Horváth Henriket és Nagy Lajos dr.-t a múzeum státusába nevezte ki a Fővárosi Tanács. A kiállítást átrendezték és felfrissítették. Talán ez eredményezte, hogy a következő években fellendül a múzeum látogatottsága. Horváth Henriknek egy 1926-ban kelt jelentése szerint: 1922-ben 4535, 1923-ban 3886, 1924-ben 10 525, 1925-ben 9639 látogatót számláltak. Ugyanez a jelentés gyűjteménycsoportokra felosztva 730 darab gyarapodást tüntet fel, ebből vásárlás útján 182, házi gyűjtés, ajándék, hivatalos küldemény útján 548 darabot szereztek meg. Legnagyobb mértékben a fényképgyűjtemény gyarapodott (233), Horváth Henrik hangsúlyozza az ötvöstárgyak eddig elhanyagolt gyűjtésének fontosságát. 1928-ban valorizálták a múzeum gyűjteményének és felszerelési tárgyainak értékét, e szerint pengő értékre átszámítva a Fővárosi Múzeum gyűjteményeinek, tehát műtárgyállományának értéke 1 127 022 P 58 f. 1928-ban a múzeumot ismét átrendezték, és május 4-én nyitották meg hetenként háromszori látogatási nappal — a látogatók létszámának növelése érdekében — díjtalanul. Jelentősebb műtárgyszerzemények ezekből az évekből: 1929. Romeyn de Hoghe lavírozott rajza egy brüsszeli tűzijátékról Buda visszafoglalása alkalmából és Ranftl olajfestésű árvízképe 1838-ból. 1931. A Kölber-kocsigyár cégére a Hatvani-kapuval és az Iskola u. 22. sz. sarkán álló vastuskó, helyén meghagyva és vasráccsal körülvéve. 1934. Piesche J. pesti üvegesmester „Három gráciá"-val díszített pohara, amelynek értékét az emeli, hogy mesterjelzéssel látták el. A vízfestménygyűjtemény számára a múzeum megvásárolja Alt Rudolf pesti látképeinek egyik legszebb darabját, az „Angol királynő"-szállót ábrázoló aquarellt. 1936. április 6-án kelt a polgármesteri határozat a Fővárosi Múzeum nevét „Székesfővárosi Történeti Múzeum"-ra változtatja azzal az indoklással, hogy az eddigi elnevezés nem fedi a múzeum szerepét, hiszen az 1932-ben megnyílt Középkori Kőemléktárral és a következő évben csatlakozott Székesfővárosi Képtárral a fővárosnak az Aquincumi Múzeummal együtt már négy múzeuma van. Az ugyanebben az évben végrehajtott státusrendezés a múzeum szervezetét a következőkben állapítja meg: megszüntetve a két múzeumőri és egy múzeumi tiszti állást, egy központi igazgatói és két osztályigazgatói állást szervez, egy emlékfelügyelőt és egy múzeumi tisztet nevez ki. 1937-re egy múzeumi őrt, 1940-re pedig egy második múzeumi tiszti állást szervezett, amivel 1940-re a múzeum személyzete hat főre emelkedik. A határozat egyúttal megállapítja a szükséges képesítést is. Központi igazgatónak Horváth Henriket nevezik ki 1937. december 14-én. 1935. április 1-én a kiscelli egykori kolostorépület és templom — Schmidt Miksa műbutorgyáros végrendeletének értelmében — a Székesfővárosi Történeti Múzeum birtokába jutott. A városligeti múzeumot bezárták 1936-ban az átköltözés előmunkálatainak megkezdése miatt. De az előző évekhez hasonlóan, a zárvatartás alatt a gyűjtés természetesen tovább folyt, ennek során megvásárolták többek között Barabás Miklósnak három vízfestésű látképét (1843), és a Lánchíd alapkőletételét ábrázoló olaj vázlatát. 35