Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Lócsy Erzsébet - Kubinyi András: II. A Középkori Osztály – Vármúzeum – története 22-30

igazgatása alatt álló Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet keretén belül ment végbe. A leletmentésben hűséges munkatársa, Bagyura János volt nagy segítségére. Garády anyaga a Régészeti Intézethez került. Rajta kívül azonban más külső szakember is folytatott ásatásokat ekkor a főváros területén, fővárosi pénzzel középkori vonatkozásokban. így pl. Lux Kálmán a Kálvin utcában az óbudai királynői várat ásta. Ebben az esetben azonban a polgármester a leletanyagnak a Középkori Kőemléktárban való elhelyezését rendelte el. 1941-ig, Horváth Henrik haláláig, tehát még nem beszélhetünk önálló középkori osztályról. A Fővárosi Múzeumok gyűjtő fogalma alá tartozó két lényegében önálló intézményen belül folyt középkori vonatkozású munka: a Történeti Múzeum gyűjtött középkori anyagot és önálló középkori kiállítást tartott fenn, míg az ásatásokat tőle teljesen függetlenül a Régészeti Intézet végezte. Az osztály mai másik feladatköre egyáltalán nem tartozott a múzeum hatáskörébe. Űj helyzetet hozott Horváth Henrik halála. Az új központi igazgató: Nagy Lajos a Történeti Múzeum egyik munkatársát, Gerevich Lászlót bízta meg a Középkori Kőemléktár (másként Kőmúzeum) vezetésével, és egyben — tekintetbe véve, hogy két intézményben folyik azonos jellegű munka — a Régészeti Intézeten belül Középkori Ásatási Osztályt hozott létre, melynek vezetésével szintén Gerevichet bízta meg. Nagy Lajos úgy látszik nem akarta a két intézmény, a Régészeti Intézet és a Történeti Múzeum jogait sérteni, azonban a Gerevich személyében végrehajtott perszonálunió gyakorlatilag egy önálló középkori múzeum létrehozását jelentette. Valóban ez is volt a cél, mert a múzeum egyik 1941. május 20-án kelt havi jelentésében ez az új szerv már önállóan szerepelt: „Jelentés a halászbástyái kőmúzeum és középkori ásatási osztály munkájáról, 1941 május havában." A jelentést Gerevich mind megbízott igazgató írta alá. Ettől kezdve Gerevich a Régészeti Intézet kebelén belül „a középkori ásatások vezetőjeként" gyakorolta Garády munkája felett — legalábbis elvben — a felügyeletet. Garády felterjesztéseit ő véleményezte. Nagy Lajos intézkedését a polgármesteri hivatal is jóváhagyta és 8098/1941—

I. számú rendeletével „a halászbástyái kőmúzeum igazgatásával és a középkori ásatások vezetésével" Gerevichet bízta meg. A Középkori Osztály végleges alapítólevelének azonban a 220 794/1942—

XI (1942. jan. 28.) számú polgármesteri határozat tekinthető, mert ezzel mentették fel a Történeti Múzeum igazgatóját a Halászbástyái Középkori Kőmúzeum felügyelete alól és rendelték el a Kőmúzeum átadását Gerevich részére. Ugyanezen irat arról is intézkedik, hogy az közvetlenül a Fővárosi Múzeumok Központi Igazgatósága alá tartozik. Ezáltal a Középkori Kőmúzeum egyenrangú intézménnyé vált a többi fővárosi múzeummal. Gerevich ugyan a múzeumot csak megbízott igazgatóként igazgatta, és személyében a Régészeti Intézethez tartozott, ez azonban már csak formalitás volt. Az új intézménynek kezdettől fogva határozott elvi célkitűzése volt „A Fővárosi Középkori Múzeum Budapest középkori anyagának regisztrálásával és összegyűjtésével foglalkozik. .. egyik célkitűzése a Budapest területén és környékén fellelhető középkori emlékek összegyűjtése a Halászbástyái Kőemléktár számára." Ennek a célkitűzésnek a múzeum eleget is tett. Az ide beosztott Garády folytatta ásatásait, azonban az új igazgató maga is végzett feltárásokat. 1941-ben kezdte meg az akkor Budapest területén kívül fekvő (ma XXII. ker.) Csut középkori falu ásatását. Ez igen jelentős feltárás volt — az első (és máig is egyetlen) középkori faluásatás a főváros területén. Az egyetlen olyan ásatás, mely a falusi környezetben élő középkori ember egyszerű életkörülményeire vonatkozólag nyújt adatokat. Felszínre került a falu temploma a körülötte elhelyezkedő temetővel, a falu számos — az utcás, soros településnek megfelelően elhelyezett — lakóháza, az itteni élet tárgyi emlékei. A temetőásatás viselettörténeti szempontból is jelentős anyagot eredményezett. Gerevich tovább állandó figyelemmel kísérte a főváros területén előforduló középkori emlékeket. E célból rendeztette és leltároztatta a Belvárosi-templomban őrzött és nem a főváros tulajdonában levő gazdag kőanyagot (Schauschek János által). Mindezen munkákhoz természetesen Gerevich és eredetileg egyetlen beosztottja Virágh Antal nem volt elegendő. Különösen felméréseknél szorultak külső segítségre, így Csemegi József és Schauschek János munkájára. 25