Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180
Magyarországon. 330 A hévízi melegvízforrásoknál már a XIII. századtól működtek a malmok. Véleményünk szerint a Malomtónak már ekkor meg kellett lennie, bár okleveleinkben csak a XVI. század elején tűnik fel. Ismeretes, hogy amidőn a múlt században három ízben lecsapolták a tó vizét, ez mindannyiszor a melegvízforrások vizének részleges eltűnését vonta magával. 331 A tó vizének ez a hidrosztatikai szabályozó ereje a malmok működéséhez nélkülözhetetlen volt. A tó segítségével nagyobb vízhozam elérése, és így több malom működtetése vált lehetővé. A Malomtavat a Józsefhegy lábánál kitörő források körül épített gáttal létesítették. Különösen jól mutatja ezt az 1686-os Fontana-féle metszet (14. kép), ahol látszik a három gátfal, a keleti gátfalnál pedig két vízlevezető nyílás. A tó keleti és déli gátfalát egy 1807-es térkép is mutatja. 332 A keleti gátfalon a két zsilipnyílás nemcsak a Fontana metszeten, hanem egy 1798-as térképen is látszik. 333 Ugyanezen a térképen a hatalmas Császármalom épületén kívül még négy kisebb-nagyobb kallómalom alaprajza van feltüntetve (15. kép). Jól látható, hogy a malmok nemcsak a Malomtó lefolyásából nyerték a vizet, hanem a többi forrásból is. Ezek a topográfiai adottságok megvoltak a középkorban is. Az első malomra vonatkozó adatunk egy 1276-os oklevélben maradt fenn: a pápa többek közt megerősíti a Nyulak szigeti apácák malombirtokát Hévízen. 334 Egy Gárdonyi által 1279-re datált keltezetlen oklevél szerint a párbajban elhalt (Kurszán nembeli) Uza fia Péter malma szállott Hévízen az apácákra. 335 A két oklevélben említett malom-adatok valószínűleg nem két, hanem egy malomra vonatkoznak, melyet ezek szerint Uza fia Péter 1276 előtt adott az apácáknak, ugyanis amikor 1288. június 5-én IV. László visszadja a kolostor elkobzott javait, csak egy malomról emlékezik meg. 336 A következő adatunk egy Hévízfő nevű malomra vonatkozik. Eredetileg üres malomhely volt ez Hévízfő (a Malomtó kifolyása véleményünk szerint), és a Duna közti többi malom között, és Szentjakabfalvához tartozott. Károly király Weidner fia Miklós és Ulving budavári patríciusoknak, továbbá Kunc fia Renald Buda-külvárosi malomépítőnek adományozta, illetve helyesebben örökbérbe adta. ők a jelek szerint olyan malmot építettek, amely két kerékkel dolgozott, és azonos helyen, de mégis két külön épületben helyezték el őket. A felső épület a Stainmul nevet kapta, Weidner fia Miklós és Ulving közösen birtokolta, az alsó Renald kezére jutott. 1337-ben Weidner fia Miklós fiai, Hannus és Domonkos saját részüket eladták 220 márka ezüstért Loránd ispán budai esküdtnek. 1337 és 1339 között azután Drugeth Vilmos nádor mindkét malmot lefoglaltatta, és mint királyi malmokat az óbudai várhoz csatolta, ugyanis a tulajdonosok elmulasztották a királyi adományt újabb királyi pecséttel megerősíttetni. Az uralkodó azonban Lorándnak engedményt tett: a saját félmalom (tulajdonképpen csak negyedmalom) részét meghagyta nála a 220 márka fejében zálogbirtokként azzal, hogy évente Szentjakabfalvának fél forint bért köteles fizetni. 337 Később az egész malom, mind a felső teljes malom, mind az alsó Renald-féle része az óbudai apácák birtokába került. 338 Az óbudai várhoz tartozott még egy malom Hévízen, amelynek helyét 330 Bloch M. : i. m. 540. — Váczy P. : A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok 92 (1953) 278. 331 Horusitzky H. : i. h. 332 OL Kam. lt. Dep. Civitatense, 1803. 13/75. 333 Ol. Kam. lt. Aedil. 1797. fons 9. pos. 151. — A térképre Bogdán István levéltáros hívta fel a figyelmünket, akinek ez úton is hálás köszönetet mondunk. 334 Bp. O. I. 152, 335 Uo. 181. 336 Uo. 241—2. Vö. 1289: uo. 246. Itt malmokról beszél, de a szövegből okvetlenül nem következik, hogy ezek mind Hévízen lettek volna. 337 1337. december 12.: DL 3110. — 1339. december 13.: Fejér G.: VIII/'4. 369—-72. 338 Loránd részét 1367. március 17-én Lajos az apácáknak adományozta (DL 5366), akik néhány nap múlva, március 24-én kifizették Lorándnak a zálogösszeget (Buda város oklevele), és erre Loránd átadta a malmot. {Fejér G. : IX/4. 110—1.) — Ulving része ügyében hosszas pereskedés indult, végül 130