Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

szintén a Szentlélek-ispotály közelébe helyezik, és ami egyes adatok szerint két malom között, más adatok szerint a Duna közelében és a szigeti apácák fürdője mellett állott. Ezt, mint malomhelyet adományozta Erzsébet királyné 1364-ben évi három garleta búza bérfizetés kötelezettsége mellett Kosa óbudai polgárnak, aki felépítette ott a malmot, melyet örökösei 1430-ig birtokoltak, amikor is eladták az óbudai apácáknak.

339 A vár tulajdonjoga valószínűleg továbbra is fennmarad, de nem tudjuk, hogy ez-e a későbbi királyi malom. A másik kétrészes malmot Zsigmond lefoglaltatta, és helyette évi 32 garleta búzát rendelt adatni az apácáknak, és mivel ezt nem tartották be, 1416-ban utasította Nassis-i Zuborius Fejér megyei ispánt ennek kifizetésére.

340 Minden jel szerint a XV. század közepére ezek a malmok elpusztultak, és ezért a király cserébe három másik malmot (vagy inkább malomhelyet?) adott az apácáknak. Országh Mihály kincstartó Zsigmond uralkodása végén azonban ezeket is elfoglaltatta egy Szász Miklós nevű familiarisa által. Albert király ugyan elrendelte visszaadatásukat, azonban időközben Szász az egyiket, mely egy kőhíd mellett állott, olasz Antal budai üveggyártónak adta át. A továbbiakban többrendbéli iktatás és vísszaiktatás után az óbudaiak átengedték a malmot az üveggyártónak, aki bérfizetésre kötelezte magát az apácák irányában.

341 Az óbudai apácák igényt tartottak többi malomhelyeikre is, ugyanis 1439. szeptember 29-én eltiltják a királyt és a királynét, hogy Zenthi Miklósnak malomhelyet adományozzon.

342 1452. január 30-án Hunyadi kormányzó parancslevelével iktattatják be magukat egy Szentlélek-templom melletti malomhely birtokába (meg is jelenik az iktatásnál az ispotály képviselőjeként Hamburgi György rektor).

343 Valószínűleg ez a malomhely azonos azzal, amit később a Szentlélek-ispotály is magának követel, és ahol 1459-ben az óbudai apácák malmot építenek.

344 A jelek tehát arra mutatnak, hogy a malmok zöme elpusztult, és most a régi malomhelyeken új malmokat építenek. A szigeti apácák malmára 1442. június 21-éről van adatunk, amikor Groblak Miklós budai péknek adják bérbe. A bérösszeg hét garleta lisztté őrölt tiszta búza és négy circulus. A bérlő köteles a malmot saját költségén jó karban tartani, kivéve a malomkövet, amelynek költsége az apácákat terheli.

344a A XV. század vége felé újból megsokszorozódnak a malmokra vonatkozó adataink. Ekkor tűnik fel először az óbudai káptalan malma, amelyről eddig nem hallottunk. 1481. április 1-én a budai káptalan tiltakozik az ellen, hogy a király malmukat, amely felülről az óbudai vár, alulról a szigeti apácák malmaival szomszédos, elfoglaltatta néhai Pyber Benedek budavári udvarbíró által, és először artifices purgatorum armorum helyezett el, később Buda városa (a bíró Loránd vblt, és az egyik esküdt Ulving veje és örököse Miklós) malomrészét a király és királynénak ítélte oda. (Dl. 3926.) Lajos király 1355. június 26-án anyjának adja (Dl. 4476), aki először apácarokonainak, majd az óbudai apácakolostornak hagyja. (1355: AO. VI. 354—5, 1361 : Dl. 5080, 1365: Dl. 5385.) — A Rénald-féle malomrész az óbudai vár tartozéka lett, ezt azonban Erzsébet királyné 1373. febr. 22-én szintén az óbudai apácáknak adta. (Dl. 6096, 6097.) Ekkor kő épülete volt, és az apácák másik malma mellett állónak mondják. 339 1364: Dl. 5289, — 1376: Kosa fia Petermané, Dl. 6370. — 1379: Dl. 6625. — 1380: Dl. 6755. — 1390: Peterman volt óbudai bíró, Dl. 7564. — 1420-ban Jakab deák és felesége, Peterman leánya Klára elzálogosítják a malmot az óbudai apácáknak, Dl. 10956, akik 1421-ben helyettük fizetik már a bért az óbudai várnak, Dl. 11030, — és végül 1430. szeptember 27-én 800 ft-ért megveszik a Peterman örökösöktől, Dl. 12327. — 1430. október 9-én iktatják be őket, Dl. 12325. 340 1416. április 30. Calais: Dl. 10456. 341 1438. március 27.: Dl. 13164. — április 24.: Dl. 13179. — május 5.: Dl. 13188. — június 24. : Dl. 13207. — 1439. január 31. : Dl. 13299. Úgy látszik, hogy ez csak malomhely lehetett, mert az üveggyártó felépítési kötelezettséget vállalt. A bérösszeg túl alacsony: 5 arany ft. 342 Dl. 13441. 343 Dl. 14517. 344 Dl. 15366. 344a Dl. 13682. 131