Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
MÁLYUSZ ELEMÉR Budai Farkas László Hunyadi János idejében két Farkas Lászlót látunk a közélet terén szerepelni. Egyikük, aki felváltva a Somogy megyei Dédről és az Esztergom megyei lábatlanról nevezte magát, Hunyadi kormányzói tanácsának volt tagja, a másik, Budai Farkas László mint harmincadispán, majd Csepel-sziget ispánja gyanánt ismeretes. Életkoruk annyira azonos, a róluk szóló oklevelek pedig annyira szinte láncszemek módjára fűződnek egymáshoz, hogy pályájuk futólagos áttekintése alapján hajlandók volnánk egyetlen embert látni a két név mögött. Ily feltevés mellett tagadhatatlanul sok körülmény szól. Elsősorban az, hogy mindketten budai oklevelekből ismeretesek, azután haláluk időpontja — ugyanaz a járvány ragadta el őket —, továbbá a sajátságos jelenség, hogy érvényesülésük egymást követő állomásai minden erőszakolás nélkül egyetlen életsorsba beilleszthetők, legfőképpen pedig, hogy hiányoznak azok a személyi adatok, amelyek az azonosságot azonnal megerősítik vagy cáfolják. Az oklevelek ugyanis elárulják Budai feleségének nevét, viszont hallgatnak gyermekeiről és atyjáról, ugyanakkor Dédi feleségének családja felől homályban hagynak, gyermekei és atyja nevét ellenben felsorolják. Szerencsénkre van két írásos emlékünk, amelyek egyike Dédit az esztergomi érseki palotában mint várnagyot szerepelteti, a másik pedig Budait ugyanazon a napon Bécsben Erzsébet királyné környezetében, s ily módon egyszerre nyerünk bizonyságot, hogy két Farkas László élt egy időben, valamint támpontot, hogyan válasszuk szét az őket említő adatokat. 1 Amíg a névazonosság önkéntelenül arra csábít, hogy két szereplőt egynek tekintsünk, Budai Farkas László egyidejűleg használt másik neve, Tirnauer László viszont megnehezíti, hogy azonnal felismerjük: ugyanazon életpálya egymást kiegészítő, egymáshoz szervesen kapcsolódó mozzanatai felől tájékoztatnak a látszatra össze nem függő írásos megemlékezések. Ismét szerencsénkre ugyanabban az ügyben ugyanazon a napon kelt oklevelek Farkast Tirnainak is nevezik. Az egyik, az 1447. jún. i-i radkersburgi fegyverszüneti egyezmény egyebek közt kötelezte Salánki Ágoston győri püspököt, hogy Frigyes király részére szerezzen vissza Ladislaus Farkas, Petrus Koler és Iodocus de Kassew kezéből egy adóslevelet, 2 a másik, ugyancsak jún. i-i oklevélben pedig a püspök 153
