Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Rózsa Miklós: Zakariás G. Gábor: Budapest. Bp., 1961. 723-725

műveket a főváros jelenlegi államigazgatási területbeosztásának megfelelő csoportosításban, tehát igazgatási kerületenként, s ezen belül az utcák (utak, terek stb.) neve szerinti alfabetikus, az utcákon belül pedig házszám szerinti sorrendben tárgyalja. A várostörténésznek megnyugvással kell megállapítania, hogy a szerző nem csak azt tekintette műemléknek, s ennek megfelelően nem csak azt írja le, amit az építésrendészeti igazgatás a hatósági műemlékjegyzékbe felvett, hanem azt is, amit a város története és az építés óta eltelt ötvenesztendős távlat után művészeti érték szempontjából megemlítésre érdemesnek ítélt. Az egyes műemlékek leírása általában három részből áll. A műemlék tárgyi meghatározásával bevezetett építészeti leírást és stílusmeghatározást a műemlék történetének tömör ismertetése követi, s rendszerint ebbe foglalva találjuk a leírt emlékekkel kapcsolatos várostörténeti érdekességű és értékű adatokat. Minden egyes műemlék ismertetése után a forrásokat — melyek közt igen sok levéltári forrás is szerepel — és a leírt emlékre vonatkozó — sajnos nem teljes — irodalmat találjuk. A leíró részt bevezető tárgyi meghatározás leltárszerű megfogalmazása stilisztikai érzékünket erősen zavarja. Ezt azonban kellemes változásként felejteti el az emlékekhez kapcsolódó kulturális és várostörténeti adatoknak figyelmet lekötő gazdagsága. A várostörténész számára a műnek ez a tulajdonsága emeli értékét. A szerző — hogy csak példákat emeljünk ki — éppúgy megemlíti egy-egy épületről, hogy időnként milyen célra használták (Akadémia utca i. sz. épületben 1848-ban milyen minisztériumok voltak), mint azt, hogy melyik házban lakott hazánk valamely nevesebb egyénisége (Majakovszkij u. 47-ben Krúdy Gyula, Nádor utca 20. sz. házban Liszt Ferenc), melyik épületben volt Irinyi János gyufagyára (Nyár utca 17.), hol alapították a Nyugat-ot (Nádor u. 22.), hol volt első szerkesztősége (Mérleg utca 9.), melyik házban volt patika, ismertebb kávéház, fogadó, szálloda vagy cukrászda. Zakariás G. Sándor fővárosunk említésre méltó építészeti emlékei közé sorolja a budai hegyvidék nyaralási célból épített több épületét, amivel Budapest várostörténetének, elsősorban történeti topográfiájának eddig eléggé elhanyagolt területére hívja fel a figyelmet. A fővároshoz 1950-ben csatolt peremkerületek műemlékeinek mind építéstörténetéről, mind kultúrtörténetéről kevesebb adatot találunk. Annak ellenére, hogy e települések a fővárossal nem azonos — és egymástól is eltérő — fejlődésen estek át, de mert végül mégiscsak összeölelkeztek Budapesttel, helyes lett volna, ha Budapest művészeti emlékeinek a várostörténetírásba áthajló leírásában az itt található műemlékek tüzetesebb vizsgálat alá kerültek volna annak ellenére, hogy jelentőségük kisebb, mint Budapest közismert műemlékeié. Az illusztrációként mellékelt 310 fénykép felöleli a legjelentősebb művészeti emlékek közül főképp az építészeti emlékeket, s dicséretére válik a felvételek készítőinek, hogy több épületről újszerű, s az eddigiek724