Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Turányi Kornél: A Józsefváros kialakulása = Die Entwicklung des Vorstadtbezirkes Josefstadt 329-362

házakat szórványosan, rendszertelenül építettek, s csak a XIX. század derekán forrtak össze zárt utcasorokká. Egy, a mai Iparművészeti Múzeummal szemben épült házacskát 1745-ben így ír le a telekkönyv: „Ein Haus ausser dem Ketskemeter Thor, ausserhalb der stainernen Brücken, an der Szolnoker-Strassen liegend." Tehát errefelé — illetve amint az a II. József korában készült Balla-féle térképről kitűnik, pontosan a Mária utca és az Üllői út találkozásánál — kőhíd állott. Ez a külvárosokat átszelő Rákos-árkot hidalta át. A Rákos-árok, vagy ahogy a korabeli források nevezik a „Rakosser Canal" a pesti határ kisebb-nagyobb mocsarait vezette le. A mai Blaha I/ujza térnél lépett a Józsefváros területére, majd a Rökk Szilárd utca és a Mária utca vonalát követte, és végül a Ferenc körúttal párhuzamosan a Boráros térnél érte el a Dunát. A Rákos-árok eredetileg patakocska volt, s pályáját a pesti határt kettéosztó mélyedés, a történelem előtti kor Duna-medre határozta meg. Mikor a pesti határ művelés alá került, s betelepülése is feltartózhatatlanul haladt előre, szükségessé vált a patak szabályozása. A pesti tanács az 1740-es évek táján a meder vonalában árkot ásatott, s az eddig szeszélyes patak folyása mesterséges mederbe terelődött. Az árok tisztítása, karbantartása rendszeres munkát igényelt; ehhez a külvárosi lakosok robotmunkáját vették igénybe. A Reviczky utcát s folytatását, a Krúdy Gyula és a József utcát 1730-ban, amikor a Szabó Ervin Könyvtár palotája helyén az utca legelső házacskája megépült, Téglaégető útnak hívták, mivel a József körút vonalában létesült városi téglaégető irányába tartott. Később Régi Téglaégető útnak nevezték el, hogy a másik Téglaégető úttól, a mai Bródy Sándor utcától megkülönböztessék. Az utca másik egykorú neve Stainbrecher Gasse. Helytelen volna ezt Kőtörő utcára lefordítani, mivel a Stainbrecher családi név volt. A Stainbrecher utcát szegélyező kertek csak lassan, vontatottan települtek be, a század első felében ritkán nyúlnak a kertekhez, az új telepesek kijjebb, a kevésbé értékes szántók területén igyekeznek maguknak otthont alapítani. Akik ide jöttek, azok elsősorban gazdaságukhoz akartak közelebb kerülni, így Sackmundt János Troppauból származó kertész. Ő eredetileg egy nagyobb telket (ez a mai Makarenko és Mária utcák közötti részt teljesen betöltötte) szerzett itt magának, majd 1739-ben a Belvárosból kiköltözött, és itt épített magának házat, s ugyanakkor gazdaságát 1200 négyszögöl területtel bővítette. A Régi Téglaégető útnak a kertövezetbe eső szakaszán 1761-ig mindössze 6 ház épült, majd az 1762. év fordulatot jelentett. Ez évben a Mikszáth Kálmán térnél 12 új házacskát hoztak tető alá. A század második felében a belső Józsefváros kertkultúrája rohamosan hanyatlik, s a zöldségeskertek és gyümölcsösök itt is lakóházaknak szorítanak helyet. A Józsefváros belső részének — az egykori kertövezetnek — eredetileg nem voltak keresztutcái; ezekre kezdetben nem is volt szükség, mivel a kertek mint párhuzamos sávok mind a Belvárostól távolodó utakra támaszkodtak. A keresztutcák (a mai Puskin, Szentkirályi, Makarenko és Vas utca stb.) annak sorrendjében jöttek létre, amint 332