Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: Az európai város keletkezésének újabb irodalmából 715-723

nyújthattak à lakosságnak, helyzetük egy-egy terület természetes központjává tette őket, megmaradt kereskedelmük távoli vidékeket kapcsolt össze, sőt Németalföldön nem egy helyen még a római ipar sem pusztult el teljesen. Mindez mégsem változtat azon, hogy a római város önkormányzata nem volt és nem lehetett a középkori város közvetlen elődje. * Amikor Ennen kutatásait befejezte, még úgy látta, hogy az európai város kialakulása a Maas mentén zajlott le, ahol a germán hatások még elég erősek voltak (gildék), de már román hagyományokkal is találkozhattak. Ennen könyvének bírálatában Th. Mayer már rámutatott arra, hogy ez a felfogás nem túlságosan meggyőző akkor, amikor Dél-Franciaországot Ennen nem vizsgálta meg tüzetesebben. Ezt a munkát most az európai középkori várostörténet egyik legkiválóbb szakembere, H. Ammann végezte el, aki a spanyol és délfrancia városokról tartott hosszú és — tegyük hozzá — igen nagy jelentőségű előadást (Vom Städtewesen Spaniens und Westfrankreichs im Mittelalter, 105—150). Római kontinuitásról Spanyolország esetében sem lehet szó. Az arabok térhódítása teljesen megszakította a késő római fejlődés minden szálát, s a terület visszafoglalása után újonnan kellett megszervezni a gazdasági életet. Igen meglepő ezek után, hogy a legkorábbi város, Leon, egy római táborváros helyén alakult ki a IX. század derekán, ugyanakkor püspöki székhely, sőt a visszaszerzett terület politikai székhelye lett. A X. század végén az arabok újra elfoglalták Leont, uralmuk azonban már csak rövid ideig tartott. A várost újjáépítették, és 1020-ban városjogot nyert. A keresztény seregek előnyomulása során a XI. századtól kezdve a spanyolok részben mohamedán városokat vettek át, részben tervszerűen alapítottak új városokat. Az újjáépítésben igen nagy számmal vettek részt különféle európai nemzetek képviselői is. A spanyol fejlődésnek természetesen megvannak a maga különleges vonásai: a királyi hatalom erős, a polgárság befolyása gyenge, a városok nem jelentenek politikai tényezőt — mindez azonban nem változtat azon, hogy Leon 1020-i városjogában minden gazdasági és jogi jellemzőt megtalálunk (vásár, pénzverési jog, önálló mértékrendszer, önkormányzat stb.). És miután Leon nem volt elszigetelt jelenség, Ammann megállapítja, hogy Spanyolországban „a középkori formák már a X. században messzemenően kifejlődtek. Ez lényegesen korábbi, mint ahogyan azt eddig Francia-, Németországról és Angliáról... feltették" (117). Megtalálható spanyol földön a burgus, burgensis kifejezés éppúgy, mint a polgárságmozgalma az egyházi városúr ellen. Mindez azt mutatja, hogy az európai városfejlődés nem a Szajna és Rajna közti terület elszigetelt jelensége, hanem általános jelenség, amely korábbi és határozottabb, mint ahogyan azt eddig hitték. A spanyol városkutatás eredményei bizonyítják, hogy ,,a városalapítás széles fronton indult meg már a XI. században a régi civitasokban és vásárhelyeken kialakult forma szerint. Az új alapítások jogi helyzetükben, gazdasági tartalmukban és építészeti formájukban 717