Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: Az európai város keletkezésének újabb irodalmából 715-723
a teljesen kialakult középkori város valamennyi jellemző vonását felmutatják" (121). A spanyol fejlődés ismeretében különösen fontossá vált az Ennen által elhanyagolt délfrancia városok fejlődésének kérdése. Az alap itt a késő római ci vitas, amint azt a fentiekben megismertük, s az új városi élet a helyi viszonyoknak megfelelően a civitasban, vagy annak külvárosaiban indult meg. A X— XI. században a ci vitas vagy a külváros gazdasági élete egyre megfoghatóbbá válik, a XI. században már a lakók összességének joga is megjelenik. Űj városok jönnek létre a civitasokon kívül a feudális urak megerősített székhelye mellett, és gyors ütemben meggazdagodó kolostorok körül is, s ezeknek az új városmagoknak jellemző vonása a helyi piac, a hetivásár. Ha a folyamat pontos kronológiáját, a helyi eltéréseket a későbbi kutatásnak kell is kidolgoznia, „bizonyos, hogy a burgum esetében zárt településsel, és a legtöbb esetben fejlett gazdasági élet támaszpontjával van dolgunk" (141). Ilyen értelemben a burgensis fogalomban egy, a környező vidéktől „felépítésében biztosan, gazdaságában valószínűleg, jogilag csak talán" (141) eltérő telep lakosával állunk szemben. Ammann az eddigi eredmények keretébe ágyazza bele a maga újonnan leszűrt ismereteit. A középkori város kialakulása a Szajna és Rajna közti szigetből a Rajnától a Pireneusokig terjedő hatalmas blokká egészült ki. ,,A középkori európai városi fejlődés így egyetlen nagy általános jelenségnek látszik" (148). Kezdetben a népvándorlás után az egyházi központot alkotó késő római civitas vezetett a fejlődésben, s ezt a szerepét Franciaországban és Itáliában meg is tartotta. A X. századtól kezdve azonban a vásártelepülés, a burgum vette át szerepét, és alapjává lett az európai városhálózat kialakításának. Terület és eredmények szempontjából szorosan csatlakozik Ammann fejtegetéseihez H. Büttnernek a francia, főképpen a Loire és Rhône közötti terület városfejlődését (Studien zur frühmittelalterlichen Städtewesen in Frankreich, vornehmlich im Loire- und Rhonegebiet, 151—189) és F. Petrinek a németalföldi városfejlődést vizsgáló tanulmánya (Die Anfänge des mittelalterlichen Städtewesens in den Niederländen und dem angrenzenden Frankreich, 229—295). Büttner bebizonyítja, hogy Észak-Franciaországban a kolostorok vették át a civitasok kereskedelmi szerepét. Dél-Franciaországban a civitas megőrizte korábbi szerepét, sőt a normann betörés idején védelmi jelentősége különös hangsúlyt nyert. A IX. században a püspök hatalmát itt a gróf növekvő hatalma szorítja vissza. A civitas éppen ezért nem igazságszolgáltatási viszonyai miatt emelkedett ki a környező vidékből, hanem „erődítése és vására miatt, egyházi-vallási jelentősége és az abból folyó következmények miatt" (163). De akár civitasról, akár apátságról van szó, mindkét esetben a helyi piac a döntő tényező, ami a népesség számbeli megerősödésére mutat. 718
