Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

hogy a Duna-tengeri úton történő szállítás igen gazdaságos megoldást jelentene, és hogy meg lehet és meg is kell tervezni a folyam-tengeri közlekedésre egyformán alkalmas áruszállító hajót. A legfontosabb követelmény a kombinált hajóval szemben az volt, hogy a Duna-tengeri útvonalon olcsóbban bonyolítsa le a szállításokat, mint a jelenlegi vasúttengeri hajó útvonalon. Az első gyakorlati próbálkozás az 1918-ban szerzett tapasztalatok alapján történt, melynek során egy gőzüzemű, 350 tonna hordképességű hajót indítottak útnak a Dunán, de csakhamar kitűnt, hogy a csekély szállítási tér, a hatósugár rövidsége és a nagy üzemköltség ezt a hajótípust nem teszi alkalmassá a folyam-tengeri szállításokra. Ezáltal a terv ebben a stádiumában megbukott. Mindenesetre a közvélemény és a gazdasági körök figyelmét a próbálkozás a maga újszerűségével felkeltette és széltében-hosszában vitákat indított meg. Az 1920-as évek végén vetődött fel először Diesel-rendszerű motorok Duna-tengeri hajón való alkalmazásának lehetősége a világháborúban a búvárhajók Diesel-motorjainál nyert kedvező tapasztalatok alapján. A Diesel-motor általában nem volt könnyebb a hasonló teljesítményű gőzgépnél, de elesett a kazán és a kazán víz súlya és helye. Az is a Dieselüzemű hajómotor mellett szólt, hogy ugyanazon üzemanyagkészlet mellett a gőzhajónál ötszörte nagyobb hatósugárral rendelkezett. Ugyanakkor az olaj mint hatóanyag sokkal kedvezőbb tulajdonságokkal bírt, mint a szén. A Duna-tengeri (továbbiakban DT) hajók hívei ennek a kérdésnek kedvező megoldása nyomán azonnal a Diesel-motorral felszerelt DT hajók felhasználási lehetőségeit kezdték latolgatni. A gazdaságossági előszámítások kedvező eredményeket mutattak. Egyedül a gyakorlati kipróbálás maradt hátra ezek után, mert a különböző érdekcsoportok, amelyek e témával foglalkoztak, más elképzeléseket is felvetettek a kérdés megoldására. A legesélyesebbnek ezek között az ún. komphajó megoldás látszott, melynek lényege az volt, hogy Sulináig a Dunán történő vontatással juttatnának el uszályokat, ott pedig egy komp alakú hajó az uszályokat — árujukkal együtt — hajótestébe venné, és elszállítaná rendeltetési helyére. Onnan a már korábban odaszállított és időközben újból importárukkal megrakott két uszályt visszahozná Sulinába és így tovább. Ennek az elgondolásnak igen sok híve volt, maga Horthy is ezt a megoldási formát támogatta, de a szakemberek nem tartották a szállításnak ezt a változatát gazdaságosnak és technikai zavarok nélkül lebonyolíthatónak.

77 A komphajók híveinek elgondolásait a Diesel-motoros szállítóhajó gyakorlati kipróbálásával Bornemisza Félix hajóskapitány változtatta meg. Kezdeményezésére a kereskedelemügyi minisztérium kibérelt egy holland hajót, amely a Raj na-vidékről rendszeresen szállított gyógyvizet Angliába. Ezt a hajót Bornemisza Rotterdamban megrakatta áruval és elindította Budapest felé. Útközben — Afrika partjainál — tűz ütött ki a hajó kapitányi fülkéjében, melynek a parancsnok áldozatul esett, és már-már úgy látszott, hogy e véletlen szerencsétlenség az egész terv kudarcát eredményezi, amikor Bornemisza átvette a parancsnokságot, és 671