Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

kénytelenek voltak egyezkedni csaknem három heti eredménytelen kiéheztetési próbálkozás után.

74 1932-ben az általános munkahiány minden kísérletezést meghiúsított. 1933-ban a konszern vezetői újból a BR bevezetésével igyekeztek a Ganz-gyárakból nagyobb profitot kisajtolni. A vállalatok gazdasági vezetői a Hitelbank részvényeseinek nyomására még ekkor sem voltak képesek belátni, hogy a válságból, az üzemek kapacitás-kihasználatlanságának kínzó terhétől sem a kényszerfúziókkal, sem a versenytársak elnyomásával, sem a munkásság fokozottabb méretű kizsákmányolásával nem lehet kiutat találni. Még ekkor sem ismerték fel, hogy csakis új gyártmányokkal, technikai újdonságokkal lehetséges fenntartani a Ganz-konszern működését. Ha már az 1920-as években erre az útra térnek rá, másként alakult volna a vállalat helyzete. Tehetetlenségüket még jobban bizonyítja az a tény, hogy ezáltal nem valamiféle új útra léptek volna, hiszen a Ganz-gyárak történetének korábbi fejezeteiből felismerhették volna, hogy Ganz Ábrahám kéregöntésű kerekétől Mechwart András malomhengerszékén, Hartmann és Schoenichen hajóin át a transzformátorrendszer feltalálásáig mindig a nagy jelentőségű technikai találmányok elsők között való tömeges gyártása adta meg a Ganzgyárak létjogosultságának és fellendülésének alapját. Új gyártmányok nélkül egy olyan óriási gépipari konszernt, mint amilyen a Ganz-gyár, Magyarországon fenntartani és eredményesen működtetni nem lehetett. Éppen ez a felismerés hiányzott az 1920-as évek kapitalista vezetőiből, akik azt hitték, hogy a századforduló óta előállított és akkor kiváló termékeket vég nélkül lehet gyártani. A konszern pozitív erői azonban már kidolgozták azokat a technikai újdonságokat, amelyek a gyárat kivezették később a hullámvölgyből: a Kandó-féle villamos nagyvasúti vontatási rendszert, az automatikus feszültségszabályozót, a hajógyár vonatkozásában a tank- és folyam-tengerjáró hajót, valamint az új hajómotort. Ezek az újdonságok már megvoltak, de a mohó finánctőke, mely a Hitelbank vezetőin keresztül uralkodott a Ganzkonszern igazgatóságában, a gyárak rentabilitását még 1933-ban is úgy vélte egyszerűbben növelni, ha a BR-rel fokozza a munkáskizsákmányolást . A villamossági gyárban 1933. július 17-én kirobbant nagyméretű BR-ellenes sztrájk, melyet a másik két üzem munkásainak kizárása követett, csaknem egy hónapon át tartott, de a tőkések számára ez sem hozott kedvező eredményt. Az 1933. aug. 19-én felvett jegyzőkönyv hosszú időre csak igen korlátozott mértékben biztosította a BR bevezetésének lehetőségét. A szociáldemokrata vezetők által létrehozott kompromisszumos megállapodásban a munkásmegbízottak kijelentették, hogy ,,a világgazdasági versenyre tekintettel a magyar gépipar sem zárkózhatik el az üzemek gazdaságosabb kihasználására és a gépipari munka termékenyebbé tételére irányuló intézkedésektől. A Ganz-gyári munkások azonban ezt az átalakulást csak azzal a feltétellel fogadhatják el, ha ez sem életszínvonaluk csökkentését, sem munkaerejük és egészségük 669