Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

került ki a gyárból. A négy év folyamán mindössze 760 tonna vasat és acélt használtak fel új építések céljaira, évente tehát 190 tonnát átlagosan. Ilyen szomorú eredményt az újpesti hajóépítés korábbi történetében alig lehetett tapasztalni. A gyár új hajók építésére kedvezőbb években 2000—4000 tonna vasat és acélt is felhasznált. Ha ebben a vonatkozásban vizsgáljuk az évi 190 tonnás átlagfelhasználást, akkor az állapítható meg, hogy az 1930—1933-as években a hajógyár foglalkoztatottsága a korábbi évekhez képest 5—10% körül volt. A babonás hajógyáriak szerint a „Danubius" név elhagyása miatt következett be ez a csőddel felérő munkanélküliség. Mindenesetre a hajógyár is a beköszöntő gazdasági válság jeleit tükrözte: a munkások kétharmadát fokozatosan elbocsátották, a sólyatéren embermagasságú fű és gaz nőtt ki, a máskor oly lármás telepen most csend honolt, a műhelyek kongtak az ürességtől. A Hitelbank felszólítására a legkíméletlenebb személyzeti és bérpolitikát valósítottak meg: a régi mérnököket, igazgatókat nyugdíjazták, a megmaradt munkások bérét többször is csökkentették, általában a mohó finánctőke követelésére minden eszközzel profitot igyekeztek kisajtolni a gyárból. Ezekben az években zajlott le a Ganz-konszern munkásainak nagy jelentőségű harca egy új munkásnyúzó bérezési rendszer bevezetése ellen. Az első összecsapás a munkások és a tőkések között éppen a hajógyárban robbant ki, amely végül is nyolc és fél hetes harc után kompromisszummal ért véget, mert a munkások belátták, hogy a rendeléshiánnyal küzdő gyár részére nem jelent hátrányt mozgalmuk, a konszern urai pedig átmenetileg meghátrálni kényszerültek az országos méretűvé növekedett tiltakozó mozgalom és a közvélemény nagyfokú ellenszenve miatt. A teljesítményen alapuló bérezés gyakorlata azonban — mint a későbbiekből kitűnik — megmaradt, ha nem is az első alkalommal igen szűkre szabott munkanormáival.

38 Ezekben az években került szélesebb körű alkalmazásra az újpesti hajógyár viszonylatában néhány, valóban a munkát javító és termelékenységet növelő technikai eljárás is, mint pl. az ívfényhegesztés, amelyet egyaránt alkalmaztak a hajótestek összeillesztésénél és a hibás öntvények kijavításánál, valamint bizonyos változtatás a műhelyek által készített hajótest-részek összeillesztésénél. Az új technikai eljárások általános alkalmazása meggyorsította a hajóépítést, és segítségével fokozatosan kiszoríthatták az elavultnak számító szegecseléses hajótest-összeillesztési módszert.

39 A válságból való kilábolásra mindez mégis kevésnek bizonyult. A magyarországi hajóépítő ipar már a világháborút megelőző években túlméretezettnek bizonyult a belföldi igények számára, és csak úgy tudott létezni, ha a belföldi piac szükségleteinek kielégítésén túl teljes erővel rávetette magát a szomszédos Duna menti országok hajópiacának megszerzésére. Az óbudai hajógyár, minthogy egy hajózási vállalat tulajdonában volt, ezt nem tehette, ezért — miután az anyavállalat hajóigényét kielégítette — tevékenysége főleg javításokban és néha bekövetkező felújításokban merült ki. A századforduló után— kisebb 654