Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693
A nagyszabású fejlesztési tervek gyakorlati keresztülvitelére azonban már nem nyílt lehetőség, mert április hónap elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az antant imperialistái fegyveres intervenciót szerveznek a magyar proletárdiktatúra ellen. Ezért a munkások vezetői hozzáfogtak a proletárdiktatúra hadseregének megteremtéséhez. A Forradalmi Kormányzótanács tagjai személyesen keresték fel a legnagyobb üzemek munkásait és toborzóbeszédeket tartottak. Április 8-án Hevesi Gyula népbiztos a hajógyár munkásai előtt nagy beszédben vázolta a proletárdiktatúra céljait, az addig elért eredményeket, majd az ellenség támadó előkészületeiről tájékoztatta a munkásokat, s felhívta őket, hogy jelentkezzenek a Vörös Hadseregbe. 21 A jelentkezőkből azonnal egy századot lehetett felállítani. Az üzem többi dolgozójából pedig, miután a fegyverhasználathoz értettek, üzemi tartalékzászlóaljat alakítottak, melyet a belső biztonság fenntartására használtak fel. Április 23-án tartották az üzemi munkászászlóaljak első szemléjüket. ,,A Váci úti és környékbeli gyárak kapui ontották magukból a felfegyverzett munkásság tömegeit. Zárt négyes sorokban vonultak fel. Nem ragyogó egyenruhák és a burzsoá korszakbeli egyéb cifraságok jellemezték ezt a felvonulást. Munkásruhában, a vállrafektetett fegyverrel, a derékon bőrszíjjal és patrontáskával meneteltek. Mégis, nagyszerű volt a menetelésük, mert a legszebb dísz, a proletár öntudat és elszántság ékesítette" — írta a Vörös Újság. 22 Május i-én a hajógyár dolgozói nagy tömegben vonultak fel az újpesti gyárak dolgozóival és a több százezer budapesti dolgozóval együtt az áprilisi választások után másodszor álltak ki a munkáshatalom mellett. 23 A Tanácsköztársaság Vörös Hadserege májusban folytatta a legsikeresebb harcokat a proletárdiktatúra védelmében. Az elsőként és a legveszélyesebben támadó cseh burzsoázia hadseregét több csatában megverték, majd csaknem teljesen kiszorították az ország északi részeiből. Ezekben a harcokban a gyár munkásai önálló alakulatokban vették ki részüket: a 9. és 13. munkásezredben egy-egy zászlóalj teljesen a gyár munkásaiból alakult és harcolt. A Népszava egyik tudósítója harctéri riportjában kiemeli, hogy a Ganz Danubius Hajógyár munkászászlóaljában a fiatalok mellett „meglett korú, komoly, kemény arcú" emberek voltak. Egy nagyobb ütközet után Szántó Béla hadügyi népbiztos is meglátogatta az üzem munkásainak alakulatait. 24 Amíg az üzem munkásainak fegyverfogásra alkalmas része a harctéren küzdött a munkáshatalom ellenségeivel, addig az itthon maradottak a munka területén és az ellenforradalom leküzdése érdekében tevékenykedtek. A szén- és nyersanyaghiány miatt — a bányák zöme az ellenség által megszállt területen feküdt, és az ország blokád alatt állott — a termelést továbbra is csak lassú ütemben s igen kis mértékben folytathatták. Mégis a sólyatéren álló egységek építése előrehaladt. Az üzem termelési biztosa az időszakosan nem dolgozó munkások és kőművesek közreműködésével 100 személyes étkezdét építtetett. Az üzem munkásai élelmezési bizottságot állítottak fel, amely a munkástanáccsal és a termelési biztossal együtt az üzembe érkező élelmiszerek igazságos elosztását végezte. A fel644
