Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

hatóbb elemzésére volna szükség, mint amilyenre anyagunk módot nyújt. Nem kétséges azonban, hogy az 1931. év után a főváros költségvetéseinek kialakításában már jelentkeztek azok a hatások, amelyeknek előidézője a főváros gazdálkodásának a fővárosi számszék útján való hatályosabb ellenőrzése volt. Mindenesetre sajnálatos, hogy az új elgondolásoknak egyik áldozata az út- és csatornaépítési költségek nagymérvű csökkenésében jelentkezett. * Mindeddig a főváros tulajdonképpeni községi háztartásának a területén tartottunk szemlét. Budapest háztartásában azonban régebben, akárcsak számos más, akkor törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú város és különösen a vármegyék háztartásában alapok is előfordultak, azaz különleges közháztartási célokra szolgáló bevételeknek évenként kidolgozott tervek szerint való felhasználása. Idővel Budapest háztartásában ezeknek a különálló alapoknak a jelentősége nagyon csökkent, s a 30-as években a főváros gazdálkodásában már csak két különálló alap szerepelt: a Fővárosi Közkórház Alap, valamint a Fővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja. Az előbbi fővárosunk háztartásának — mondhatnók — patinás ágazatát képviselte. Létesítése óta sok évtized telt el. A kórházalapnak a betegellátás és gyógyítás korszerű színvonala érdekében kifejtett munkássága különösen akkor volt fontos közegészségügyi szolgálat, amikor az egyetemi klinikák csak kisebb körzetben dolgoztak — vagy egyáltalán nem is állottak még fenn. (Az ún. magánszanatóriumok csak a kiváltságosak gyógyítóintézetei voltak.) Egy-két jellemző adatot fel is sorolok arra nézve, hogyan támogatta a főváros a kórházak munkáját. 1873-ban a kórházi orvosok száma Budapesten 34 volt. 1932-ben pedig 258, — közben (1920-ban) a létszám magasabb is volt (273). Igaz ugyan, hogy 1932 után a Közkórházi Alap alapszerű kezelése elvileg megszűnt. De az 1914. évi (6,9 millió P) és az 1926—30. évi (12,2 millió P), illetőleg az 1931—34. évben (13,2 millió P) előirányzott kiadások bizonyítékai annak, hogy az a szűkmarkúság, melynek jeleit számos vonatkozásban láthattuk a 30-as évek eleje után, ezen a területen nem mutatkozott meg : a közkórházi költségvetés kiadási végösszege ritka kivételképpen a harmadik évtized elején meghaladta a második évtized végének költségvetési átlagát. A közkórházi alap költségvetésének fejlődése azért is érdekes, mert az 1926—30-as években a bevételek előirányzata árnyalatnyilag meghaladta ugyan a kiadásokét, az 1926—30-as években azonban a bevételek kb. 400 000 P-vel alatta maradtak a kiadásoknak. Ezekben az években a főváros igazgatásában kifejezetten hiány mutatkozott a közkórházak adminisztrációjában. A másik különálló alap, melynek adatait az első világháborút követő idők költségvetéseiben össze tudtuk foglalni, a fővárosi alkalmazottak segítőalapja volt. Új intézmény ez az első világháború befejeződése után, mintegy előőrse gyanánt azoknak az üdültetést is biztosító városi 37* 579