Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

és egyéb közületi intézményeknek, bár a legismertebb létesítményét (a balatonkenesei üdülőt), tagadhatatlanul osztály-, szinte exkluzív jellege miatt egyáltalán nem tekinthetjük ilyennek — amelyek azután a második világháborút követő másfél évtized folyamán a dolgozó rétegek széles tömegeinek szociális gondozásában kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A segítőalap munkássága eleinte nem fejlődött egységesen. Az 1926—30. évi (1,5 millió P), ül. az 1931—34. évi (0,7 millió P) kiadások (bevételek) összehasonlítása szerint a 30-as évek elejének kiadásai (ill. bevételei) az előző átlag felerészét sem érték el. Bizonyára az indításkor merültek fel költségek, amelyek egyszeri beruházások révén később már kiestek az alap költségvetéséből, de a nagy eltérés mégis annak a jele, hogy 1930 táján ennek a különben jó elgondolásokkal létesített alapnak gazdálkodása átmenetileg sem volt egészen zavartalan. * A főváros háztartásának harmadik részébe a különböző intézetek, közművek és üzemek tartoznak, melyek körül az idők folyamán mozgalmas események zajlottak le, amelyek azonban 1930-ban már a főváros háztartásának integráns részei voltak. A közüzemek történetében nevezetes állomást jelentett az az ellenőrzés, amelyet 1925-ben folytattak le a fővárosi közgyűlés kezdeményezésére arra vonatkozólag, hogy melyek azok az üzemek, amelyek fenntartásához a fővárosnak minden körülmények között ragaszkodnia kell, s melyek azok, amelyeknek hatósági kezelését a főváros gazdasági és a közönség szociális érdekeinek sérelme nélkül meg lehetne szüntetni. Később, 1932-ben, amikor a közüzemek országos felülvizsgálatára azért került sor, hogy eldöntsék, mely üzemek maradjanak a közületek kezelésében, csak hosszas mérlegelés után érlelődtek meg azok a határozatok, amelyek a fővárosi üzemek jövőbeli sorsát eldöntötték. Az Ipartanácsban ezt a rendkívül fontos vizsgálatot, majd később a döntéseket a liberális gazdasági rendszer képviselői sokszor viharos támadásokban részesítették. Különösen a Községi Élelmiszerárusító Üzem, a háziní^omda, a kenyérgyár stb. kerültek be a viharzónába, minthogy olyan közmüvek mint pl. az elektromos, a gáz- és a vízmüvek, melyek közül az első kettő csak nemrégen került megváltás révén a magántőke érdekeltségéből a főváros tulajdonába, már megingathatatlanul a főváros, azaz a lakosság egésze felett álló közület birtokállományához tartozóknak tekintettek. De ugyanígy a Székesfővárosi Közlekedési Rt.-otis, amelyben — amint említettük — az egykori BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) és a VVT (Városi Villamos Társaság) munkássága fonódott egybe, most már közhatósági cégjelzéssel. Jellemezni akarva ezeknek az üzemeknek, intézeteknek stb. megfelelésünk idejébe tartozó költségvetéseit, előre kell bocsátanunk, hogy a fővárosi gazdálkodásnak ebben az ágazatában az előirányzott bevételek és kiadások nívója mindig ugyanaz volt. Nem volna tehát értelme annak, hogy külön beszéljünk az üzemi kiadásokról és a bevételekről. Talán helyesebb, ha csak kiadásokról szólunk, annál is inkább, mert ezek töme580