Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Laky Dezső: Adalékok a főváros községi háztartásának fejlődéséhez, különös tekintettel az 1914-1934-es évekre = Contributions to the development of the municipal economy of Budapest with special reference to the years 1914-1934 545-598

nyitja az élénkebb érdeklődést. A felsőkereskedelmi iskolák bevételeinek alakulása azért érdemel figyelmet, mert ebben az iskolatípusban a munkásszármazású gyermekek is mind nagyobb képviselethez jutottak. Nem tudunk arról, hogy ezeknek az iskoláknak tandíjrendszerében mérséklés állott volna be. Pedig ennek sem lett volna költségvetés-technikai akadálya. A leány-középiskolák bevételeiről megjegyezzük, hogy azok a világháború után megfigyelt időszakokban kétszer olyan magasak voltak, mint 1914ben. A főváros közoktatásügye viszont már ebben az időben erősen felkarolta a zeneiskolákat és zenetanfolyamokat. Érdekes: ezek bevételei annyira egyenletesek voltak, ami szinte ritkaságszámba ment. A fővárosi közoktatásügy érdekében hozott áldozatoknak kiemelkedő része a törvényes kötelezettség alapján fenntartott iskolák kiadása. Az egykori idők csaknem 19%-os részesedését ugyan ezek a kiadások sem a 30-as évek előtt, sem azt követőleg nem tudták elérni (a két évcsoport arányszámai alig több, mint 2/3 része voltak az 1914. évinek), mégis meg kell állapítani, hogy a főváros a legkülönbözőbb iskolai típusok szükségleteinek a kielégítésével igyekezett tartani — különösen az elemi nép- és a polgári iskolák területén — a már kialakult nívót, sőt a kisdedóvókra lényegesen többet költött, mint előbb. Ebben az iskolacsoportban korszerű szükségszerűséget fejezett ki a felsőkereskedelmi iskolák kétszeres összegre megduzzadt költségvetése, a leány-középiskolák két és félszeres kiadási tömege, s az új iskolatípusok közül a női ipariskolák, valamint a zeneiskolák és zenetanfolyamok véglegesen polgárjogot nyert költségvetési címei. A múltban nem volt nyoma a főváros költségvetéseiben az internátussal egybekötött gyógypedagógiai nevelőintézetnek. Ez az intézet most szerves része lett a főváros iskolaügyének. Az ,,egyéb" közoktatási intézmények és szükségletek közül elsősorban az iskolai gyermekvédelmet kell kiemelni. Ez a fontos pedagógiai cél 1914-ben még csak vérszegény támogatást élvezett a főváros költségvetésében, — a 30-as évek körül pedig egyre-másra a 2,5 millió pengőt is meghaladta az ide tartozó kiadások összege. Elsősorban a nyugdíjasok illetményének csaknem két és félszeres előirányzata okozta, hogy a közoktatásügyi kiadásoknak az 1930-as évek körül jelentkező sommázata jelentősen meghaladta az 1914. évi kiadásokat. A főváros nyugdíjterheit ezen a vonalon erősen fokozták minden bizonnyal azok a politikai indokok, amelyekről fentebb a közigazgatásnál már szóltunk, s amelyek a nyugdíjak összegének növekedésében itt is hatottak. De a közoktatásügyi nyugdíjak összegének változása annyira feltűnő, hogy önkéntelenül is felkeltheti az egykori idők gazdaságtársadalmi viszonyait kutató történetírás érdeklődését arra nézve, hogy fejtse ki, milyen politikai és egyéni mérlegelések alapján rohant át a nyugdíjazási hullám a fővárosi tanszemélyzet régi, törzsökös oktatógárdáján. A tömeges nyugdíjazásokkal a főváros vezetését kezében tartó politikai párt szinte az írmagját is ki kívánta irtani annak a tanügyi személyzetnek, mely 1919-ben jelentős részében a Tanácsköztársaság mellé állt. 571