Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

s amely a középkor alkonyáig Buda polgári szabadságainak alapja lett, részben a XI. század óta városi rangú Pest régebbi kiváltságait, részben a várost bizonyos, a tatárjárás után kapott bal parti földterületek — Kőér — birtokában erősítette meg.

68 A várost 1241—42-ben a tatár éppúgy feldúlta, mint az esztergomi latin várost vagy (Ó) Budát; Pest régi szabadságlevele is a tatár pusztításkor veszett el. Az 1244. év végén kelt pesti szabadságlevélből nyilvánvaló, hogy a szabad plébános- és bíró választás kiváltságával

69 és — az óbudai káptalant illető sóvám kivételével — országos vámmentességgel bíró Pest az oklevél kibocsátásának időpontjában még régi helyén, a Duna bal partján van.

70 De bal parti városában lakik Pest polgársága több mint két évvel utóbb, 1246. december 15-én is, amikor a király a pesti hospesek és az (ó) budai káptalan között folyó sóvámszedési perben a káptalannal szemben elmarasztalja őket.

71 Pest és Pest környéke lakosságának a tatárjárás idején történt elpusztulása, Esztergoméhoz hasonlóan, a Rogerius által leírt borzalmak ellenére sem volt teljes. (írásos nyoma is akad annak, hogy Pest határában nemcsak egyes települések és kőépítmények, de földművesek is átélték a tatárjárást. Azok a jenéi jobbágyok, akik a mai pesti Margit-hídfő vidékén állt Jenő faluban — Gárdonyinál az 1245. évi említéskor tévesen (Bes)eneu feloldással — 1225-ben már név szerint is szerepelnek: Árus, Uidolt és Endure, húsz évvel később ugyanitt még mindig élnek torzított helyesírással: Item ( !) videlicet (Uidolt) és Ondarei megnevezéssel; 1247-ben pedig e jenéi jobbágyok közül megemlítik Árus, Micus, Mixa, Donát és Endres nevét.)

72 Esztergom polgárairól láttuk, hogy ők már 1242 őszén és 1243-ban tizenöt-húsz évre szóló házbérleti szerződéseket kötnek, Pest város pedig — mint az 1244. évi oklevél mutatja — ugyanekkor még bal parti területekkel növeli határát. Mindez megmagyarázhatatlan lenne, ha a tatár visszatérésétől való rettegés, s ezt követően a polgárvárosok lakóinak várakba történő tömeges áttelepítése már ekkor, 1243—44-ben, végbement volna. Azt, hogy 1242 után a Kis-Duna-parti esztergomi latin városhoz hasonlóan a bal parti Pest fejlődése is megindul, az 1246. évi sóvám per is világosan jelzi: a polgárság egyetlen komoly gazdasági terhétől, az óbudai káptalannak járó sóvám fizetésétől is igyekszik megszabadulni. Ezt az 1246. év végén folytatott bal parti Pest városi pert Pest városnak utóbb Budára költözött polgárai, a Pesten maradt pestiekkel s a pesti hajós céhvei együttesen folytatják a káptalan ellen.

73 A Budára települő pesti polgároknak ez a gazdasági sérelme is beleszövődik abba a hatalmas komplexumba, amely a XIII. század végére Buda polgárságát szembefordítja az (ó) budai káptalannal, a szigeti apácákkal s az esztergomi érsekséggel. Sem az 1244-ben, sem az 1246. év végén kelt oklevél nem tesz még említést a régi Pest város polgárságának a jobb parti budai Várhegyre történő átköltözéséről, de még csak szándékáról sem. 54