Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

MÁI.YUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT A főváros színházi életének megmagyarosodása (1843—1878) 1843. november 25-re a pesti nagy Német Színház, a Stadttheater, jutalomjátékot hirdetett. Drámai rendezője, Anton Berg javára került előadásra a ,,Des Schauspielers letzte Rolle", Kaiser zenés színműve három felvonásban. — Berg érdemes ember volt; még azok közé a régi fajtájú magyarországi német színészek közé tartozott, akik egész életüket egy-egy nagyobb hazai városunkban töltötték, itt kezdték pályájukat, itt működtek a változó igazgatók hosszú során keresztül, és miután gyermekeiket a helybeli középiskolába járatták, itt öregedtek és itt haltak is meg.

1 A nézőtér bizonyára illendően megtelt, színház és rendező elégedetten zárták le ezt a novemberi napot. Holott ezen az estén kezdődött a pesti német színjátszás bukása, amit több mint ötven évvel ezelőtt az éles eszű Unwerth gróf előre látott, amit Kunoss Endre már 1831-ben biztosnak tartott, és amit az egy-két évvel később bekövetkezett tűzkatasztrófa csak lezárt.

2 Ugyanezen a november 25-én volt ugyanis Szigligeti Szökött katoná-jának a bemutatója, s vele az 1843—44-es sorsdöntő színházi évad első nagy magyar sikere.

3 A végzet természetesen már hosszabb ideje, mondhatnánk, a Pesti Magyar Színház megnyitásának napja óta ott leselkedett a német társulat körül. De a Szökött katona nem remélt, eddig még meg nem élt, elképesztően nagy hatása mutatta meg a közönségnek, hogy a két színház közül melyiket illeti meg a vezető szerep, s evvel meg is pecsételte a másik sorsát. A Német Színház élén ekkor ügyes üzletember állt. Erre volt szükség olyan intézménynél, amelyet az épülettulajdonos város haszon fejében adott ki a többet ígérőnek. A legfejlettebb üzleti szellem sem vált azonban be avval a vetélytárssal szemben, ahol az igazgató egy nem kevésbé találékony, hozzáértő, de a német Forstnál sokkal lelkesebb és képzettebb polgár volt: Bartay Endre, az operát Erkel Ferenc irányította, és mint titkár, színháztörténetünk egyik legértékesebb személyisége, Szigligeti Ede működött. A ,,pestvárosi színház", a Színház (ma Vörösmarty) téren emelkedő hatalmas palota már korántsem volt az, aminek harminc évvel azelőtt ünnepelték: a német nyelvterület legnagyobb, legfényesebb színháza.

4 A berlini Königliches Theater felszerelésének gazdagságával, a Burg445