Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
felháborodást, de tettleges ellenszegülést válthat ki. Ezért az értekezlet úgy döntött, hogy a zászlóaljakat sietve felszerelik, és azonnal táborba indítják: egyiket a Dráva-vonalra, a másikat a Szeged alatt összevont táborba. Erről még aznap el is küldték az értesítéseket az illetékes törvényhatóságoknak. 105 A kiindítás időpontját azonban nem határozták meg, mivel bizonytalan volt, hogy mikorra sikerül a fehérneművel és bakanccsal csak részben ellátott, hiányos fegyverzetű, egyenruha nélküli és még ki sem képzett zászlóaljakat menetkész állapotba helyezni. A hadügyminiszter másnap a nádorhoz küldött jelentésében a felkészüléshez három-négy napot még feltétlenül szükségesnek tartott. 106 Baldacci ezredes, a Nemzetőrségi Haditanács elnöke — akire Batthyány távollétében a honvédség szervezésének gondja hárult — azonban ezt az időt még aznap kelt, részletesen kifejtett véleményében rövidnek ítélte. 107 Baldacci beadványa nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ugyan az önkéntesek fegyvereiket még aznap átvehetnék, de az nem elegendő. A legszükségesebb fegyverfogásokat és a puska kezelését feltétlenül meg kell tanulniuk, mert a baleseteknek és a fegyver idő előtti rongálódásának csak így lehet elejét venni. A honvédek egyébként is csak ezer pár bakancsot kaptak még, és szíjazattál egyáltalán nincsenek felszerelve. Az eg3~enruha teljes elkészültét is meg kell várni, és a legénységet legalább sapkával, foszlánnyal (vászonzubbony) és nadrággal kell ellátni, ,,mert különben tarka vegyületű csordához hasonlítana, mely minden katonai jellemző jel nélkül lévén, magát rendezett katonai testületnek soha nem is tartandja. . ." A zászlóaljak tisztjei sincsenek még kellő számban kinevezve (vagy nem hagyhatták még el régi szolgálati helyüket), hiányzik egyenruhájuk és felszerelésük is. A kiképző altisztek száma sem elegendő, így pedig a nagyszámú és ,,kicsapongásra hajlandó", kellően még nem fegyelmezett legénységgel nem lehet útnak indulni. Emellett a tábori tárgyak, ágyneműk, pénzeszközök biztosítására, az útrend szétküldésére, az elszállásolás helységenkinti megszervezésére idő kell — több idő, mint a rendes, jól szervezett hadseregnél. A fent elősorolt nehézségek egy része is feltétlenül a huzamosabb halasztás mellett szólt. A beadvány legfontosabb érve azonban csak utoljára következett, amely a fenti problémák mellett a politikai megfontolást ajánlotta a hadügyminiszter figyelmébe. „Befejezésül megvallom — írta Baldacci — ,igen kellemetlen érzést okozna, ha a legénység illy rögtönzéssel s minden előkészület nélkül megindíttatnék: miután ő ezen intézkedést büntetés gyanánt tekintené. . ." Az sem mellékes szempont — hangsúlyozta a haditanács elnöke —, hogy ,,ezen rögtönzött megindítás ellenségeinktől, kik az egyenetlenség és rendetlenség gyarapodását és elharapózását óhajtják, a legfonákabb értelemben félremagyáraztatván: ellenünk fegyverül kizsákmányoltatnék." Mindezeket megfontolva azt javasolta, hogy a két zászlóalj legalább még nyolc napig a fővárosban maradjon. A döntés azután a június 14-én délben végre megérkezett miniszterelnökre hárult. 108 Neki tette át Mészáros Lázár Baldacci említett beadványát, figyelmébe ajánlva annak szempontjait, azzal a megjegy421