Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

annak megvédése rótt reá. Ebből az eredetileg csak a főváros területén működő hivatalból alakult ki azután az 1848-as politikai rendőrség, amely működését ősztől már az egész országra kiterjesztette.

97 A kormány erélyes és határozott intézkedései a pünkösdi véres eseményeket követő héten ismét helyreállították a főváros felkavart nyugalmát. Utasítására lefolytatták a hadbírói vizsgálatot is, amelynek befejezése után a hadügyminisztérium a bűnösök megfenyítését a budai főparancsnokságra bízta.

98 Ezzel az ügy — hasonlóan az egy hónappal korábban lezajlott budai vérengzés ügyéhez — a katonai bürokrácia „jóindulatú" potentátjai kezébe került, és elsüllyedt a General-Commando aktarengetegében. így ennek tettesei is — Petőfi szavaival élve — büntetlenül fütyültek tovább. . . * A pünkösdvasárnapi összeütközésig — mint láttuk — a honvédek sem egyenruhát, sem fegyvert nem kaptak. Az utóbbit különösen sérelmezték az önkéntesek, akik jól tudták, hogy a budai fegyvertárban van számukra elegendő puska.

99 A június 11-i vérengzés, kiszolgáltatottságuk és tehetetlenségük érzete nagyra növelte elkeseredésüket. Többen kijelentették, hogy ha rövidesen nem kapnak fegyvert, megszöknek.

100 így érthető, hogy amikor pünkösd másnapján a délutáni órákban a honvédek megtudták, hogy a délben lefegyverzett olaszok puskáit Budára akarják átszállítani, a fegyverekkel megrakott társzekereket önhatalmúlag feltartóztatták, és a laktanyába visszavitték.

101 Ily módon egy fél (valószínűleg az 1.) zászlóalj fegyverhez jutott, ami kétségtelenül erősítette a honvédek önbizalmát és Pest lakosságának biztonságérzetét. A kormányt azonban igen kellemetlenül lepte meg a honvédek önkényeskedése. Bár közeli felfegyverzésük elkerülhetetlen volt, nyilván meg akarta várni a kedélyek teljes megnyugvását. A fegyverek erőszakos megszerzése nyugtalanította a minisztérium minden tagját. Attól féltek, hogy a fővárosban nyüzsgő osztrák ügynökök esetleges újabb provokációja esetén súlyos véráldozatokat követelő összecsapásra, szabályos polgárháborúra kerülhet sor a felingerelt honvédek és a sorkatonaság között. Ennek a lehetősége adva volt, mert a Ceccopieri zászlóalj másik fele egyelőre még a fővárosban maradt.

102 Emellett — tekintettel a zászlóalj ak szociális összetételére — érthető módon idegesíthette a kormány több tagját és a főváros vagyonos polgárait, hogy a többségében napszámosokból, zsellérekből, mesterlegényekből és munkás-féle emberekből álló honvédek erőszakkal jutottak fegyverhez. Ezt figyelembe véve érthetjük meg Széchenyi rémületét, aki ezen az estén a következőket jegyezte fel naplójába: ,,Az olaszok puskáit a mozgó nemzetőrség elszedi. Most van kétezer fegyveres rablónk — tizenhétezer iparossal !"

im Az az ideges félelem, amelynek Széchenyi a honvédekkel szemben több ízben tanújelét adta, mintha átragadt volna a június 13-án délután tartott minisztertanács résztvevőire.

104 Átlátták, hogy a fegyvereket a honvédektől visszavenni lehetetlenség, mert az esetleg nemcsak óriási 420