Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
koztak közbe időben, hogy a verekedés elfajulását megakadályozzák, sőt tovább ingerelték katonáikat. A közvélemény helytelenítette azt is, hogy az első összekoccanás után továbbra is együtt hagyták a Ceccopierieket és a honvédeket. 89 Sokan tudni vélték, hogy az áthelyezés miatt amúgy is nyomott hangulatú olaszokat bujtogatok itatták, hogy a lázadás előre elkészített terv szerint történt. 90 A közvéleményre mérséklőén hatott az is, hogy a két óra hosszáig tartó lövöldözésnek — amelynek során az olaszok több mint ezer lövést adtak le — viszonylag kevés áldozata volt. 91 Ez meggyőzően mutatta azt, hogy az utcára leadott lövésekkel inkább ijeszteni, mint sebesíteni akartak. A fegyvertelenül, lehajtott fejjel haladó olasz legénység nyilvánvaló szégyene sok nézőben felkeltette a részvétet. A Márczius Tizenötödike beszámolója ennek hatása alatt, az egyetértés napjaira emlékezve, sürgette a megbékélést. Bűnhődjenek a bűnösök — javasolta—, a többiek pedig térjenek vissza, és helyre kell állítani a barátságot. „Nekünk velők együtt egy harmadik közös ellenségünk van !" — figyelmeztette a lap a főváros népét. 92 A közvélemény egyébként szinte egyöntetűen úgy tekintette a véres pünkösdi fejleményeket, hogy azok célja tulajdonképpen nem volt más, mint a Bécsből elmenekült és a tiroli Innsbruckban meghúzódó udvart elrettenteni attól, hogy az országba jöjjön. Ezt a gondolatot a Márczius Tizenötödike hirdette, de ez volt a kormány hivatalos álláspontja is. 93 (Tudnunk kell, hogy ezekben a napokban az Innsbruckban tartózkodó Batthyány miniszterelnök a Jellasiccsal való vitás kérdések rendezésén túl a király Pestre hívását is megkísérelte.) így érthető, hogy Kossuthnak a kormány megbízásából pünkösd másnapján (június 12-én) kelt és futár útján Esterházy Pál külügyminiszternek küldött beszámolója is ezen kérdés körül forgott. 94 Ezért hangsúlyozta, hogy a lezajlott eseményeknek nincsen politikai jelentőségük, egyszerű kihágás volt az egész. Pedig nincs olyan fővárosa Európának — mutatott rá Kossuth —, ahol egy egész éjjel tartó forrongás „political néplázadássá" ne fajult volna. Ezt a gondolatot emelte ki a kormány ugyancsak június 12-én a főváros népéhez intézett és azonnal kinyomtatott falragasza. 95 A felhívás a rend és nyugalom megőrzésének szükségességét hangoztatta, és közölte a kormány döntését, hogy „a setétben ólálkodó árulás" megsemmisítésére, mindenfajta izgatás megtorlására országszerte rögtönítélő bíróságokat állítanak fel. Szemere Bertalan belügyminiszter még ezen a napon elrendelte a Pest városi rögtönítélő bíróság azonnali megszervezését és a fővárosban tartózkodó idegenek szigorú ellenőrzését. 96 Az idegenek ellenőrzésére Szemere Bertalan elrendelte a belügyminisztérium rendőri osztályán belül egy külön hivatalnak a felállítását, amelyet Országos Rendőri Hivatalnak neveztek. Az új szerv feladata lett a fővárosban tartózkodó vagy ott átutazó gyanús idegenek szemmel tartása, a főváros hangulatának figyelemmel kísérése, az államellenes összeesküvések elleni nyomozás stb. Erre az intézkedésre már valóban szükség volt, mert a két főváros rendőrsége nem tudott sikerrel megfelelni azoknak a nagy feladatoknak, amelyeket az önálló magyar állam létrejötte, 27* 419
